Ámos próféta könyve 8:1-14 KARB1908 - Bible AI

¹Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten: Ímé, egy kosár érett [1†] gyümölcs.

²És mondá: Mit látsz Ámós? És mondám: Egy kosár érett gyümölcsöt. És mondá az Úr nékem: Eljött vége az én népemnek, az Izráelnek; nem bocsátok meg [2†] néki többé!

³Azon a napon jajjá változnak a templomi énekek, [3†] így szól az Úr Isten, és temérdek lesz a hulla; szó nélkül hányák mindenüvé.

⁴Halljátok meg ezt ti, kik a szegényre törtök, [4†] és e föld szegényeinek kipusztítására.

⁵Mondván: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk? és a szombat, hogy megnyithassuk a gabonás házat? [5†] hogy megkisebbítsük a vékát, és megnagyobbítsuk az árát, és hamis mértékkel csalhassunk?!

⁶Hogy megvegyük a [6†] szegényeket pénzen, és a szűkölködőt egy öltő saruért, és eladhassuk a gabona hulladékát?!

⁷Megesküdt az Úr a Jákób büszkeségére: Soha el nem felejtem semmi cselekedetöket!

⁸Ne rendüljön-é meg e miatt a föld? És ne búsuljon-é annak minden lakosa?! Bizony felindul egészen, mint a folyam, és [7†] dagad és apad, mint Égyiptom folyója.

⁹És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten: Lenyugtatom a napot délben, [8†] és besötétítem a földet fényes nappal.

¹⁰Ünnepeiteket búra változtatom; és minden dalotokat szomorú énekké! Gyászruhát borítok minden derékra, és kopaszságot minden fejre, [9†] és olyanná teszem, mint a ki egyetlen fiát [10†] siratja; a vége pedig, mint a keserűség napja!

¹¹Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.

¹²És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.

¹³Azon a napon elepednek a deli szűzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt!

¹⁴A kik Samaria bűnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: [11†] és él a te útad, oh Beérseba! Bizony elhullanak [12†] és nem kelnek fel többé!