Ámos próféta könyve 9:1-15 KARB1908 - Bible AI

¹Látám az Urat állani az oltáron, és mondá: Üsd meg az oszlop fejét, hadd rendüljenek meg a küszöbök, és döntsd azokat mindnyájok fejére. A megmaradókat pedig fegyverrel ölöm meg. Nem fog elfutni közülök a futó, és nem menekül meg közülök a menekülő.

²Ha a Seolba ássák is be magokat, kezem onnan is kiragadja őket; és ha az égbe [1†] hágnának is fel, onnan is levonszom őket!

³És ha a Kármel tetején rejtőznének is el, onnan is előkeresem és elhozom őket; és ha szemeim elől a tenger fenekére bújnának is, ott is parancsolok a kígyónak és megmarja [2†] őket.

⁴És ha fogságba mennek is ellenségeik előtt, ott is parancsolok a fegyvernek és megöli őket; és reájok fordítom szemeimet, vesztökre és nem javokra.

⁵Mert az Úr, a Seregek Ura az, a ki megérinti a földet és elolvad az, és jajgat annak minden lakója, és feldagad egészen, mint a folyam, [3†] meg elapad, mint Égyiptom folyója.

⁶A ki fenn az égben építé [4†] az ő boltozatát, és annak íveit a földre alapítá; a ki előhívja a tenger [5†] vizeit s kiönti azokat a földnek színére: az Úr az ő neve.

⁷Nem olyanok vagytok-é ti előttem, oh Izráel fiai, mint a Kusiták fiai?! ezt mondja az Úr. Nem én hoztam-é ki Izráelt Égyiptom földéről, és a Filiszteusokat Kaftorból, és a Siriabelieket [6†] Kirből?!

⁸Ímé, az Úr Isten szemmel tartja a bűnös országot, és eltörlöm azt a földnek színéről. Mindazáltal még sem pusztítom el egészen [7†] a Jákóbnak házát, ezt mondja az Úr!

⁹Mert ímé, én parancsolok és szétrázom Izráel házát minden népek között, a mint a rostával rázogatnak; de nem esik a földre egy szemecske sem.

¹⁰Fegyver által halnak meg az én népemnek minden [8†] bűnösei, a kik azt mondják: Nem ér el minket [9†] és nem jő reánk a veszedelem.

¹¹Azon a napon felemelem a Dávid leomlott sátorát, [10†] és kijavítom repedezéseit, és felemelem omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán.

¹²Hogy örökségképen bírják [11†] az Edom maradékát és mindama népeket, a kik az én nevemről neveztetnek, ezt mondja az Úr, a ki megcselekszi ezt!

¹³Ímé, napok jőnek, ezt mondja az Úr, és ott éri a szántó az [12†] aratót, a szőlőtaposó a magvetőt. És a hegyek musttal csepegnek, [13†] a halmok pedig mind megáradnak.

¹⁴És hazahozom a fogságból az én népemet, az Izráelt, és fölépítik az elpusztult városokat, és lakoznak bennök. Szőlőket plántálnak és iszszák azok borát, és kerteket csinálnak és eszik [14†] azoknak gyümölcsét.

¹⁵És elplántálom [15†] őket az ő földjökbe; és nem szaggattatnak ki többé az ő földjökből, a melyet adtam nékik, azt mondja az Úr, a te Istened!