1Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, [1†] Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban.
2Halljátok egek, [2†] és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s [3†] méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem.
3Az ökör ismeri gazdáját, és a [4†] szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!
4Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz [5†] mag, nemtelen fiak! elhagyták [6†] az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle.
5Miért ostorozzalak tovább, [7†] holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen.
6Tetőtől talpig nincs e testben [8†] épség, csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.
7Országtok pusztaság, [9†] városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, és pusztaság az, mint a hol idegenek dúltak;
8És úgy maradt a Sion [10†] leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város.
9Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem [11†] hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna mint Sodoma, és Gomorához [12†] volnánk hasonlók.
10Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, [13†] és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!
11Mire való nékem véres áldozataitoknak [14†] sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;
12Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?
13Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, [15†] a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
14Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.
15És ha kiterjesztitek [16†] kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel [17†] rakvák kezeitek.
16Mosódjatok, [18†] tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt [19†] cselekedni;
17Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, [20†] vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.
18No jertek, törvénykezzünk, [21†] azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
19Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld [22†] javaival éltek;
20És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; [23†] mert az Úr szája szólt!
21Mint lett [24†] paráznává a hív város! teljes vala jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok!
22Ezüstöd salakká lett, [25†] tiszta borod vízzel elegyítve:
23Fejedelmid megátalkodottak és lopóknak társai; [26†] mind szereti az ajándékot és vesztegetést hajhász, árvát nem pártolnak, és az özvegy ügye nem kerül eléjök.
24Ezért azt mondja az Úr, a seregeknek Ura, Izráel erős Istene: Jaj! mert vígasztalást [27†] veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségimen!
25És kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom [28†] mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat;
26És adok néked oly birákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják te néked: ez igaz [29†] város, ez hív város.
27Sion jogosság által [30†] váltatik meg, és megtérői igazság által;
28De elvesznek [31†] a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, a kik az Urat elhagyták.
29Mert szégyen éri őket a cserfákért, a melyekben [32†] gyönyörködétek, és pirulni fogtok a kertek miatt, a melyeket kedveltek;
30És hasonlatosok lesztek az elhullott levelű terpentinfához, és a víz nélkül való kerthez:
31És csepüvé lesz az erős, és munkája szikrává: mindketten égni fognak, és oltójok nem lészen.