Ésaiás próféta könyve 2:1-21 KARB1908 - Bible AI

¹Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől.

²Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak [1†] hozzá minden pogányok;

³És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;

⁴Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, [2†] és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.

⁵Jákóbnak háza! jertek [3†] járjunk az Úrnak világosságában!

⁶Mert elhagytad, [4†] Uram, a Te népedet, Jákób házát; mivel telvék napkeleti erkölcsökkel, és szemfényvesztők, mint a [5†] Filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget;

⁷És betelt földje ezüsttel és aranynyal, és nincs szere-száma kincseinek; betelt földje lovakkal, és nincs szere-száma szekereinek;

⁸És betelt földje [6†] bálványokkal, és kezeik csinálmányának hajolnak meg, mit ujjaik csináltak.

⁹Ezért porba hajtatik a közember, és megaláztatik a főember, és meg nem bocsátsz nékik.

¹⁰Menj be a kősziklába, és rejtőzzél el a porba az Úr félelme elől, és az Ő nagyságának dicsősége [7†] előtt.

¹¹A kevély szemű [8†] közember megaláztatik, és a főemberek magassága porba hajtatik, és csak az Úr magasztaltatik fel ama napon.

¹²Mert a seregek [9†] Urának napja eljő minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik.

¹³És Libánon minden czédrusai ellen, a melyek magasak és felemelkedettek, s Básánnak minden [10†] tölgyfái ellen;

¹⁴Minden magas hegyek ellen, és minden felemelkedett halmok ellen;

¹⁵Minden magas torony ellen, és minden erős kőfal ellen;

¹⁶És Társisnak minden hajói ellen, és minden gyönyörűséges [11†] drágaságok ellen.

¹⁷És porba hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a főemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon.

¹⁸És a bálványokat [12†] teljességgel elveszti.

¹⁹És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.

²⁰Ama napon odadobja [13†] az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok előtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek,

²¹Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékiba, az Úr félelme elől és az Ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.