Ésaiás próféta könyve 26:1-21 KARB1908 - Bible AI

¹Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős [1†] városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt!

²Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz [2†] nép, a hűség megőrzője.

³Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd [3†] azt teljes békében, mivel Te benned bízik;

⁴Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök [4†] kőszálunk van.

⁵Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, [5†] megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;

⁶Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!

⁷Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az [6†] igaznak útját.

⁸Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!

⁹Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak [7†] a földnek lakosai.

¹⁰Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.

¹¹Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; [8†] és tűz emészti meg ellenségeidet.

¹²Uram! Te adsz nékünk békességet, [9†] hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.

¹³Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved!

¹⁴A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, [10†] és eltörléd emlékezetöket.

¹⁵Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a [11†] földnek minden határait.

¹⁶Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.

¹⁷Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram!

¹⁸Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének [12†] lakói.

¹⁹Megelevenednek [13†] halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!

²⁰Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!

²¹Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, [14†] s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!