Ésaiás próféta könyve 28:1-29 KARB1908 - Bible AI

¹Jaj Efraim részegei [1†] kevély koronájának és dicsőséges ékessége hervadó virágának, mely a bortól megverettek kövér völgye fején van.

²Ímé, egy erős és hatalmas jő az Úrtól, mint jégfergeteg, veszedelmes szélvész, mint özönlő erős vizeknek áradása: [2†] földhöz veri kezével azt!

³Lábbal tapodtatik meg [3†] Efraim részegeinek kevély koronája,

⁴És úgy jár dicsőséges ékességének hervadó virága, a mely a kövér völgynek fején van, mint a korai füge a gyümölcsszedés előtt, [4†] a melyet mihelyt valaki meglát, alig veszi kezébe, lenyeli.

⁵Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának;

⁶És ítéletnek lelke annak, a ki az ítélőszékben ül, és erősség azoknak, a kik visszanyomják [5†] a kapuig az ellenséget.

⁷De ezek is tántorognak a bor miatt, és szédülnek a részegítő italtól: pap és próféta tántorog részegítő ital miatt, a bor elnyelte őket, szédülnek a részegítő ital miatt, tántorognak a jövendőlátásban, és inognak az ítéletmondásban;

⁸Mert minden asztal telve undok okádással, úgy hogy hely sincs a nélkül.

⁹Kit tanít tudományra? A tanítást kivel érteti meg? [6†] A tejtől elszakasztottakkal-é és a csecstől elválasztottakkal-é?

¹⁰Mivel parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi.

¹¹Ezért dadogó ajakkal és idegen nyelven [7†] fog szólni e néphez,

¹²Ő, a ki ezt mondá nékik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani!

¹³És lőn nékik az Úr beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak [8†] és hátra essenek és összetöressenek és tőrbe jussanak és megfogassanak!

¹⁴Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak, a kik uralkodtok e népen, [9†] a mely Jeruzsálemben lakik.

¹⁵Mert így szóltok: Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket; [10†] mert a hazugságot választók oltalmunkul, és csalásba rejtezénk el!

¹⁶Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban [11†] egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, a ki benne hisz, az nem fut!

¹⁷És a jogosságot mérőkötéllé tevém, és az igazságot színlelővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek [12†] ragadják el a rejteket.

¹⁸És eltöröltetik a halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségtek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljő, eltapod titeket,

¹⁹S a hányszor eljő, elragad titeket; mert minden reggel eljő, nappal és éjszaka; borzalom megértetni e tanítást;

²⁰Mert rövid lesz az ágy, hogy benne kinyujtózhassék, és a takaró szűk lesz az elrejtőzéskor.

²¹Mert mint a Perázim [13†] hegyén, felkel az Úr, és mint Gibeon völgyében, megharagszik, hogy megtegye munkáját, a mely szokatlan lesz, és hogy cselekedje dolgát a mely hallatlan lesz.

²²És most ne csúfolódjatok, hogy köteleitek szorosabbak ne legyenek; mert elvégzett pusztítást [14†] hallottam az Úrtól, a seregek Urától, az egész föld felett.

²³Vegyétek füleitekbe és halljátok szavam’, figyeljetek és hallgassátok beszédem’!

²⁴Hát mindig szánt-é a szántó, hogy vessen, és barázdálja és boronálja-é földét?

²⁵Nemde, mikor elegyengette színét, hint fekete köményt, és szór illatos köményt, s vet sorban búzát és árpát a kijelölt földbe, és [15†] tönkölyt a szélére?

²⁶Így szoktatá őt rendre és tanítá Istene.

²⁷Mert nem cséplő szánkával csépelik a fekete köményt, és nem szekér kerekével tapodják az illatos köményt; a [16†] fekete köményt bottal verik ki, és az illatost pálczával;

²⁸A búzát csépelik; de nem örökre csépli azt, és bár hajtja rajta szekere kerekét és lovait, de szét nem töreti.

²⁹Ez is a seregek Urától származott: Ő ád csodás tanácsot és [17†] nagyságos bölcseséget!