Ésaiás próféta könyve 29:1-24 KARB1908 - Bible AI

¹Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, a hol Dávid lakott! Esztendőt esztendőhöz adjatok, és forogjanak az ünnepek!

²És én megszorítom Árielt, és lesz fájdalom és siralom, és lesz nékem, mint Áriel.

³Körülveszlek [1†] táborral, és bezárlak tornyokkal, és erősségeket állatok ellened.

⁴És megaláztatván, a földből szólsz és porból morog beszéded, [2†] szavad olyan lesz, mint halottidézőé, a földből, és porból sipog beszéded.

⁵Ellenségidnek sokasága olyan lesz, mint az apró por, és mint a repülő polyva az erőszakosok sokasága, és lesz hamar és hirtelen.

⁶A seregek Urától látogattatik meg, mennydörgéssel, földindulással, nagy zúgással, forgószéllel, viharral és [3†] emésztő tűzi lánggal;

⁷Mint éjjeli álomlátás, olyan lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Áriel ellen, s a kik hadakoznak ellene és vára ellen, és őt megszorítják.

⁸És lesz, mint mikor álmodik az éhező, és ímé eszik, és midőn fölserken, üres a hasa, és mint mikor álmodik a szomjazó, és ímé iszik, és midőn fölserken, ímé szomjas és lelke eped: így lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Sion hegye ellen.

⁹Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, [4†] tántorognak, de nem részegítő italtól.

¹⁰Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, [5†] és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézőket befedezte;

¹¹És lesz mind e látás néktek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ő szól: Nem tudom, mert [6†] bepecsételtetett.

¹²És ha e levelet annak adják, a ki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! ő így szól: Nem tudok írást.

¹³És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget [7†] hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy [8†] hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:

¹⁴Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik.

¹⁵Jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik [9†] tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát [10†] minket és ki ismer minket?

¹⁶Mily együgyűek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen! [11†]

¹⁷Nemde kevés idő multán [12†] a Libánon termőfölddé lesz, és a termőföld erdőnek tartatik?

¹⁸És meghallják ama napon a siketek az írás [13†] beszédeit, és a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak.

¹⁹És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak [14†] Izráel Szentjében.

²⁰Mert a kegyetlen elveszett, és a csúfoló elpusztult, és kivágattak a hamisságnak [15†] minden őrei,

²¹Kik az embert elítélik egy szóért, és tőrt vetnek annak, a ki őket [16†] a kapuban megfeddi, és elejtik csalárdul az igazat.

²²Ezért így szól az Úr [17†] Jákób házáról, Ő, a ki megváltá Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, és nem sáppad meg többé az ő orczája.

²³Ha látni fogják gyermekei kezeim munkáját közöttük, megszentelik nevemet, [18†] megszentelik Jákób Szentjét, és félik Izráel Istenét.

²⁴És megismerik a tévelygő lelkűek az értelmet, és a kik zúgolódnak, tanulságot [19†] tanulnak.