Ésaiás próféta könyve 33:1-24 KARB1908 - Bible AI

¹Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el [1†] fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.

²Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!

³Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a [2†] népségek.

⁴És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá.

⁵Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont [3†] ítélettel és igazsággal.

⁶És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme [4†] lesz kincse.

⁷Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak.

⁸Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt [5†] az emberrel!

⁹Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, [6†] ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel.

¹⁰Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem!

¹¹Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt [7†] titeket.

¹²A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; [8†] tűzben hamvadnak el.

¹³Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!

¹⁴Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk [9†] megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?

¹⁵A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:

¹⁶Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize [10†] el nem fogy.

¹⁷A királyt ékességében látják szemeid; [11†] látnak széles országot.

¹⁸Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója?

¹⁹A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető.

²⁰Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;

²¹Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át [12†] nem megy.

²²Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!

²³Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek.

²⁴És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot [13†] nyer.