Ésaiás próféta könyve 38:1-22 KARB1908 - Bible AI

¹Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz!

²És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak,

³És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi [1†] jó előtted, azt műveltem! és sírt Ezékiás keservesen.

⁴És lőn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván:

⁵Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok.

⁶És az assiriai király kezéből megszabadítlak téged és e várost; megoltalmazom e várost!

⁷Ez legyen jel néked az Úrtól, hogy teljesíti azt az Úr, a mit mondott:

⁸Ímé, visszatérítem az árnyékot, azokon a fokokon, a melyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, a melyeken már átvonult.

⁹Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségéből fölgyógyult.

¹⁰Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtől!

¹¹Mondám: nem látom az Urat, az Urat az élők [2†] földében, nem szemlélek embert többé a nyugalom lakói közt.

¹²Porsátorom lerontatik, és elmegy tőlem, mint a pásztor hajléka! Összehajtám, mint a takács, életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltől [3†] estig végzesz velem!

¹³Reggelig nyugton vártam; mint oroszlán, úgy törte össze minden csontjaimat; reggeltől estig végzesz velem!

¹⁴Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erőszak rajtam, szabadíts meg!

¹⁵Mit mondjak? hogy szólott nékem és Ő azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserűsége után!

¹⁶Oh Uram! ezek által él minden! és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és [4†] éltetsz engemet!

¹⁷Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak [5†] verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!

¹⁸Mert nem a sír [6†] dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak!

¹⁹Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti [7†] hűségedet!

²⁰Az Úr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában!

²¹Akkor mondá Ésaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon.

²²És mondá Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek az Úr házába?