Ésaiás próféta könyve 40:1-31 KARB1908 - Bible AI

¹Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!

²Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.

³Egy szó kiált: A pusztában [1†] készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!

⁴Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.

⁵És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; [2†] mert az Úr szája szólt.

⁶Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!

⁷Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; [3†] bizony fű a nép.

⁸Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!

⁹Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!

¹⁰Ímé, az Úr Isten [4†] jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.

¹¹Mint pásztor, [5†] nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.

¹²Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, [6†] a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe?

¹³Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, [7†] mint tanácsosa?

¹⁴Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?

¹⁵Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!

¹⁶És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég [8†] az áldozatra.

¹⁷Minden népek semmik Ő [9†] előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.

¹⁸És kihez hasonlítjátok [10†] az Istent, és minő képet készítetek Ő róla?

¹⁹A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá;

²⁰A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert [11†] keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.

²¹Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?

²²Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, [12†] lakásra;

²³Ki a fejedelmeket [13†] semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;

²⁴Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, [14†] mint polyvát, forgószél ragadja el:

²⁵Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.

²⁶Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? [15†] Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.

²⁷Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett [16†] az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!

²⁸Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten [17†] az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!

²⁹Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét [18†] megsokasítja.

³⁰Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;

³¹De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem [19†] fáradnak el!