Ésaiás próféta könyve 45:1-25 KARB1908 - Bible AI

¹Így szól az Úr felkentjéhez, Czírushoz, kinek [1†] jobbkezét megfogám, hogy meghódoltassak előtte népeket, és a királyok derekának övét megoldjam, ő előtte megnyissam az ajtókat, és a kapuk be ne zároltassanak;

²Én menéndek előtted, és az egyenetleneket megegyenesítem, az érczajtókat összetöröm, és leütöm a vaszárakat.

³Néked adom a sötétségnek kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr, a ki téged neveden hívtalak, Izráel Istene.

⁴Az én szolgámért, Jákóbért, és elválasztott Izráelemért neveden hívtalak el, szeretettel szólítálak, noha nem ismerél.

⁵Én vagyok az Úr és több nincs, rajtam kivül nincs Isten! felöveztelek téged, [2†] bár nem ismerél.

⁶Hogy megtudják napkelettől és napnyugattól fogva, hogy nincsen több rajtam kivül; én vagyok az Úr és több nincsen!

⁷Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, [3†] a ki mindezt cselekszem!

⁸Egek harmatozzatok onnan felül, és a felhők folyjanak igazsággal, nyiljék [4†] meg a föld és viruljon fel a szabadulás, és igazság sarjadjon fel vele együtt; én az Úr teremtettem azt!

⁹Jaj annak, a ki alkotójával perbe száll, holott cserép a föld többi cserepeivel! Vajjon mondja-é az agyag alkotójának: [5†] Mit csinálsz? és csinálmányod ezt: Nincsenek kezei?

¹⁰Jaj annak, a ki atyjának mondja: Miért nemzesz? és az asszonynak: Miért szülsz?

¹¹Így szól az Úr, Izráelnek Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám!

¹²Én alkotám [6†] a földet, és az embert rajta én teremtém, én terjesztém ki kezeimmel az egeket, és minden seregöket én állatám elő.

¹³Én támasztottam őt fel igazságban, és minden útait egyengetem, ő építi meg városomat, [7†] és foglyaimat elbocsátja, nem pénzért, sem ajándékért, szóla a seregek Ura!

¹⁴Így szól az Úr: Égyiptom gyűjtött kincse és Kús nyeresége és a nagy termetű Szabeusok [8†] hozzád mennek és tieid lesznek, téged követnek, békókban járnak, előtted leborulnak és hozzád könyörögnek: Csak közted van az Isten és nincsen több Isten!

¹⁵Bizony Te elrejtőzködő [9†] Isten vagy, Izráelnek Istene, szabadító!

¹⁶Szégyent vallanak és gyalázatot mind, egyetemben gyalázatban járnak a bálványok faragói;

¹⁷És Izráel megszabadul az Úr által örök szabadulással, nem vallotok szégyent és gyalázatot soha örökké;

¹⁸Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!

¹⁹Nem titkon [10†] szóltam, a sötétség földének helyén; nem mondtam Jákób magvának: hiába keressetek engem! én, az Úr, igazságot szólok, és megjelentem, a mik igazak.

²⁰Gyűljetek egybe és jőjjetek elő, közelegjetek mind, a kik a népek közül megszabadultatok; nem tudnak semmit, a kik bálványuk fáját hordják, és könyörögnek oly istenhez, a ki meg nem [11†] tart!

²¹Jelentsétek meg és hozzátok elő, sőt egyetemben tanácskozzanak: ki mondta meg ezt régtől fogva és jelenté meg előre? Vajjon nem én, az Úr? És nincs több Isten nálam, igaz Isten és megtartó nincs kívülem.

²²Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több!

²³Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, [12†] rám esküszik minden nyelv!

²⁴Csak az Úrban van, így szólnak felőlem, minden igazság és erő, Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, a kik reá haragusznak.

²⁵Az Úrban igazul meg [13†] és dicsekszik Izráelnek egész magva!