1Szállj le és ülj a porba, Babilon szűz leánya, ülj a földre királyi szék nélkül,
2Vedd a malmot és őrölj lisztet, född fel fátyolodat, emeld föl a hosszú ruhát, född fel czombodat
3Födöztessék föl meztelenséged
4Így szól a mi Megváltónk, seregeknek Ura az Ő neve, Izráel Szentje!
5Ülj némán és menj a sötétre, te a Káldeusok leánya, mert nem
6Fölgerjedtem volt népem ellen; megfertőztettem örökségemet
7És ezt mondád: Örökre úrnő leszek! úgy
8És most halld meg ezt, bujálkodó, a ki bátorságban ülsz, a ki ezt mondja szívében: Én
9És mind e kettő eljő reád nagy hamar egy napon: gyermektelenség és özvegység, teljességökben jőnek el reád, noha gazdag vagy a varázslásban, és sok nagyon igéző szózatod.
10Gonoszságodban bíztál, és ezt mondád: Nem lát senki engem! Bölcseséged és tudományod csalt meg téged, és ezt mondád szívedben: Én vagyok
11Azért jő te reád a gonosz, a melynek keletkezését nem tudod, és romlás sújt le rád, a melyet meg nem engesztelhetsz, és hirtelen jő pusztulás reád, nem is tudod!
12No állj elő hát igéző szózatiddal és varázslásodnak
13Tanácsaid sokaságában megfáradtál;
14Ímé, olyanok lettek, mint a polyva, tűz emészté meg őket, nem mentik meg életöket a lángból, még szén sem marad belőlök melegülésre, sem körülülhető
15Így járnak azok, a kikkel vesződtél; és a kik kereskedő társaid voltak ifjúságodtól fogva, futnak, kiki a maga útján;