Ésaiás próféta könyve 48:1-22 KARB1908 - Bible AI

¹Halljátok ezt Jákób háza, a kik Izráel nevéről neveztettek, és Júda forrásából származának, a kik az Úr nevére esküsznek, és Izráel Istenét [1†] emlegetik; de nem híven és nem igazán.

²Mert a szent várostól nevezik magokat, és Izráel Istenéhez támaszkodnak, a kinek neve seregeknek Ura!

³Mik eddig történtek, előre megjelentém, szám hirdeté és tudatá azokat, gyorsan véghez vivém, és bekövetkezének,

⁴Mert tudtam, hogy te [2†] kemény vagy, és vasinakból van nyakad és homlokod ércz:

⁵Tehát előre megjelentém [3†] néked, mielőtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondd: Faragott képem mívelé ezeket, bálványom és öntött képem parancsolá ezeket.

⁶Hallottad volt, és most lásd mindezt; avagy ti nem tesztek-é erről bizonyságot? Mostantól fogva újakat tudatok veled: titkoltakat, a melyeket nem tudtál;

⁷Mostan rendeltettek el és nem régen, és ezelőtt nem hallottál felőlök, hogy ezt ne mondd: Ímé, tudtam én azokat.

⁸Nem is hallottad, nem is tudtad, füled sem vala nyitva régen, mivel tudtam, hogy nagyon hűtelen vagy, és pártütőnek hívatál [4†] anyád méhétől fogva.

⁹Nevemért [5†] elhalasztom haragomat, és dicséretemért fékezem magamat veled szemben, hogy ki ne vágjalak.

¹⁰Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor [6†] kemenczéjében.

¹¹Enmagamért, enmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg nevem?! És [7†] dicsőségemet másnak nem adom.

¹²Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, [8†] én vagyok az első és én az utolsó.

¹³Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én szólítom őket, [9†] mind itt állnak.

¹⁴Gyűljetek egybe mind, és halljátok meg: ki jelenté meg közülök ezeket? az, kit az Úr szeret, elvégzi akaratját Bábelen, és karja lészen a Káldeusokon.

¹⁵Én, én szóltam, és őt el is hívtam, elhoztam őt, és szerencsés lesz útja.

¹⁶Közelgjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! mióta ez történik, ott vagyok! [10†] És most az Úr Isten engem küldött, és az ő lelkét.

¹⁷Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell.

¹⁸Vajha figyelmeztél volna [11†] parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai;

¹⁹És olyan volna magod, mint a tengernek fövénye, és méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi; nem vágatnék ki és nem pusztulna el neve [12†] orczám elől.

²⁰Menjetek ki Bábelből, [13†] fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával! jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végső határáig; mondjátok: Megváltotta [14†] az Úr szolgáját, Jákóbot.

²¹Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is őket: kősziklából vizet fakaszt nékik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belőle. [15†]

²²Nincs békesség, így szól az Úr, [16†] az istenteleneknek!