Ésaiás próféta könyve 49:1-26 KARB1908 - Bible AI

¹Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt [1†] már emlékezett nevemről.

²Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, [2†] keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem.

³És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, a kiben én megdicsőülök.

⁴És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.

⁵És most így szól az Úr, a ki engem anyám méhétől szolgájává alkotott, hogy Jákóbot Ő hozzá megtérítsem és hogy Izráel hozzá gyűjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én Istenem!

⁶Így szól: Kevés az, hoggy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is [3†] világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!

⁷Így szól az Úr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetett lelkűhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látjátok királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az Úrért, a ki hű, Izráel Szentjéért, a ki [4†] téged elválasztott.

⁸Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, [5†] és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket;

⁹Így szólván a foglyoknak: Jőjjetek ki! [6†] és azoknak, a kik sötétben ülnek: Lépjetek elő! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelőjük lesz:

¹⁰Nem éheznek, [7†] nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti őket, és őket vizek forrásaihoz viszi.

¹¹És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak [8†] lesznek.

¹²Ímé, ezek messziről jönnek ímé, amazok észak és a tenger felől, és amazok Sinnek földéről!

¹³Ujjongjatok egek, [9†] és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!

¹⁴És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr!

¹⁵Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is [10†] ezek: én te rólad el nem feledkezem.

¹⁶Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem [11†] vannak szüntelen.

¹⁷Elősietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belőled.

¹⁸Emeld fel köröskörül [12†] szemeidet, és lássad, mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek. Élek én, így szól az Úr, hogy fölrakod mindnyájokat, mint ékszert, és felkötöd, mint menyasszony.

¹⁹Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szűk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid.

²⁰Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros e hely nékem, menj el, hogy itt lakhassam!

²¹És te így szólsz szívedben: Ki szűlte nékem ezeket? hisz én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett; és ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak?

²²Így szól az Úr Isten: Ímé, fölemelem kezemet a népekhez, és előttök zászlómat felállatom, és elhozzák fiaidat ölükben, és leányaid [13†] vállukon hordoztatnak.

²³És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arczczal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; [14†] és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek.

²⁴Elvétethetik-é a préda az erőstől, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai?

²⁵Igen, így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat.

²⁶És etetem nyomorgatóiddal az önnön húsokat, és mint a musttól, véröktől megrészegednek, [15†] és megtudja minden test, hogy én vagyok [16†] az Úr; megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene!