Ésaiás próféta könyve 5:1-30 KARB1908 - Bible AI

¹Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek [1†] szőlője van nagyon kövér hegyen;

²Felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett!

³Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szőlőm között!

⁴Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?!

⁵Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; [2†] elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék;

⁶És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak!

⁷A seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése; [3†] és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom!

⁸Jaj azoknak, a kik a házhoz házat ragasztanak, [4†] és mezőt foglalnak a mezőkhöz, míg egy helyecske sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön!

⁹Hallásomra megesküdt a seregeknek Ura, hogy sok házak pusztasággá lesznek, a nagyok és szépek lakos nélkül,

¹⁰Mert tíz hold szőlő egy báth bort ereszt, és egy hómer mag egy efát terem.

¹¹Jaj azoknak, a kik jó reggelen részegítő ital után [5†] futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti őket:

¹²És czitera, lant, dob, síp és bor van lakodalmokban, de az Úrnak dolgát nem tekintik meg, és nem [6†] látják kezeinek cselekedetét.

¹³Ezért fogságba megy népem, mivelhogy tudomány nélkül való, és főemberei éhen halnak, és sokasága szomjú miatt eped meg;

¹⁴Azért a sír kiszélesíti torkát és feltátja száját szertelen, és leszállnak abba népem főemberei, és zajongó sokasága, és minden örvendezői;

¹⁵És porba hajtatik a [7†] közember, és megaláztatik a főember, és a nagyok szemei megaláztatnak.

¹⁶És felmagasztaltatik [8†] a seregeknek Ura az ítéletben, s a szent Isten megszenteli magát igazságban.

¹⁷És bárányok legelnek ott, mint legelőjükön, s a gazdagoknak romjain idegenek élnek!

¹⁸Jaj azoknak, a kik a vétket hazugságnak kötelein vonszák, és a bűnt mint szekeret köteleken;

¹⁹A kik ezt mondják: siessen és tegye hamar munkáját, hogy lássuk, s közelítsen és jőjjön el Izráel Szentjének tanácsa, [9†] hogy tudjuk meg.

²⁰Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!

²¹Jaj azoknak, a kik [10†] magoknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön magok előtt!

²²Jaj azoknak, a kik hősök borivásban és híresek részegítő ital vegyítésében;

²³A kik a gonoszt ajándékért [11†] igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tőlük:

²⁴Ezért, mint a polyvát megemészti a tűznek nyelve, és az égő széna összeomlik: gyökerök megrothad, virágjok mint a por elszáll, [12†] mert a seregek Urának törvényét megvetették, és Izráel szentjének beszédét megútálták.

²⁵Ezért gerjedt fel az Úrnak haragja népe ellen, és felemelé rá kezét, és megveri, hogy a hegyek megrendülnek, és holttestök szemétként fekszik az utczán. Mindezekkel haragja [13†] el nem mult, és keze még felemelve van.

²⁶És zászlót emel a távoli népeknek, és süvölt a föld határán lakozóknak, és ímé hamarsággal könnyen eljőnek.

²⁷Nem lesz köztük egy is elfáradott, sem tántorgó; nem szunnyad, és nem aluszik; derekának öve sem oldódik meg, és nem szakad el saruja szíja sem;

²⁸Nyilai élesek, és minden ő kézívei felvonvák, lovai körme, miként a kova, és kerekei mint a forgószél;

²⁹Ordítása, mint az oroszláné, és ordít, mint az oroszlán-kölykök, és morog [14†] s prédát ragad s elviszi, és nincs, a ki elvegye tőle;

³⁰És rámordul ama napon, mint tenger mormolása; és ő a földre néz, de ímé ott sűrű sötétség; és a nap meghomályosodik [15†] a ráborult homályban!