Ésaiás próféta könyve 51:1-23 KARB1908 - Bible AI

¹Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek; tekintsetek a kőszálra, a melyből kivágattattatok, és a kútfő nyílására, a melyből [1†] kiásattatok!

²Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, [2†] a ki titeket szűlt, hogy egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt.

³Mert megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és [3†] kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava!

⁴Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! mert tanítás megy ki tőlem, [4†] és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom.

⁵Közel igazságom, kijő szabadításom, és karjaim népeket ítélnek: engem várnak a szigetek, és [5†] karomba vetik reménységüket.

⁶Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst [6†] elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.

⁷Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! [7†] ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek!

⁸Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom [8†] nemzetségről nemzetségre!

⁹Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erőt, oh Úrnak karja! kelj föl, mint a régi időben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-é, a ki Ráhábot [9†] kivágta, és a sárkányt átdöfte?

¹⁰Nem te vagy-é, a ki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; a ki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?!

¹¹Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és [10†] örökös öröm fejökön; vígasságot és örömöt találnak, eltünik a fájdalom és sóhaj!

¹²Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? [11†] ember fiától, a ki olyan lesz, mint a fű?!

¹³Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtődről, a ki az eget [12†] kiterjeszté és a földet megalapítá, és hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, a ki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja?

¹⁴Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, [13†] kenyere sem fogy el:

¹⁵Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, a ki megreszkettetem a tengert és zúgnak [14†] habjai; seregeknek Ura az Én nevem?

¹⁶És adtam beszédemet a te szádba, és [15†] kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!

¹⁷Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl Jeruzsálem, [16†] ki megittad az Úr kezéből haragja poharát; a tántorgás öblös kelyhét megittad, kiürítéd!

¹⁸Nem vala vezetője minden fiai közül, a kiket szűlt, nem fogta senki őt kézen minden fiai közül, a kiket fölnevelt.

¹⁹E kettő esett rajtad! Kicsoda szánt meg téged? A pusztulás, a romlás, az éhség és a fegyver; miként vígasztaljalak téged?

²⁰Fiaid elájultan ott feküdtek minden utczáknak fejeinél, mint a hálóba esett zerge, megrészegedve az Úr haragjától, Istenednek [17†] feddésétől.

²¹Ezért halld meg ezt, szenvedő, ki részeg vagy, [18†] de nem bortól!

²²Így szól Urad, az Úr, és Istened, a ki népéért bosszút áll: Ímé, kiveszem kezedből a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, [19†] nem iszod többé azt meg!

²³És adom azt nyomorgatóid kezébe, a [20†] kik azt mondották lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk te rajtad, és a te hátadat olyanná tetted, mint a föld, és mint a minő az utcza a járóknak!