1Serkenj föl, serkenj föl, öltözd fel erősségedet, Sion, öltözzél fel ékességed ruháiba, Jeruzsálem, szent város, mert nem lép te beléd többé körülmetéletlen, tisztátalan!
2Rázd ki magad a porból, kelj fel, ülj fel Jeruzsálem, oldd ki magadat nyakad bilincseiből, Sion
3Mert így szól az Úr Isten: Ingyen adattatok el, és nem pénzen
4Mert így szól az Úr Isten: Égyiptomba ment alá
5És most mit tegyek itt? szól az Úr, hiszen népem elvitetett ok nélkül, és a rajta uralkodók ujjonganak, szól az Úr, és nevem szüntelen mindennap
6Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet, ezért ama napon! Hogy én vagyok, a ki mondom:
7Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást
8Halld őrállóidat! felemelik szavokat, ujjonganak egyetemben, mert szemtől-szembe látják, hogy mint hozza vissza Siont
9Ujjongva énekeljetek
10Feltűrte az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt, hogy lássák a föld minden határai
11Távozzatok, távozzatok, jertek ki, onnan, tisztátalant
12Mert ne sietséggel jertek ki,
13Ímé, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, felséges és dicső
14Miképen eliszonyodtak tőled sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt:
15Akképen ejt ámulatba sok népeket; fölötte a királyok befogják szájokat, mert a mit nékik nem