Ésaiás próféta könyve 57:1-21 KARB1908 - Bible AI

¹Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők elragadtatnak és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elől [1†] ragadtatik el az igaz;

²Bemegy békességbe, nyugosznak ágyaikon, a kik egyenes útaikon [2†] járának.

³És ti közelgjetek ide, szemfényvesztő fiai, paráznának [3†] magva, a ki paráználkodol.

⁴Ki felett örvendeztek? Ki ellen tátjátok fel szátokat és öltitek ki nyelveteket? nem ti vagytok-é a bűn gyermekei, a hazugságnak [4†] magva?

⁵A kik lángoltok a bálványokért minden [5†] zöld fa alatt, [6†] megöltök gyermekeket a völgyekben, a hegyek hasadékai alatt.

⁶A folyónak sima köveiben van örökséged; azok, azok a te részed, töltöttél nékik italáldozatot is, vivél ételáldozatot és én jó néven vegyem-é [7†] ezeket?

⁷Magas és felemelkedett hegyen helyezted ágyadat, [8†] fel is menél oda áldozni áldozatot.

⁸Az ajtó és ajtófél mögé tetted bálványjeleidet, és tőlem eltávozván, fölfedted ágyadat, fölmentél rá, és megszélesítéd, és szövetséget szerzél velök, szeretted ágyukat, a merre csak láttad.

⁹És menél a királyhoz olajjal, és megsokasítád keneteidet, és elküldéd követeidet messze földre, és megaláztad magadat [9†] a sírig.

¹⁰Nagy útadon megfáradál, és még sem mondád: mind hasztalan! erőd megújulását érezéd, így nem levél beteg!

¹¹Kitől féltél és rettegtél, hogy hazudtál és rólam meg nem emlékezél, szívedre sem vevéd? vagy azért nem félsz engem, hogy hallgatok már régtől fogva?

¹²Én jelentem meg igazságodat, és csinálmányaid nem használnak néked.

¹³Ha kiáltasz: szabadítson meg téged bálványid raja; mindnyájokat szél viszi el, lehelet kapja fel, és a ki bennem bízik, [10†] örökségül bírja a földet, és örökli szent hegyemet.

¹⁴És szól egy szó: Töltsétek, töltsétek, készítsétek [11†] az útat, vegyetek el minden botránkozást népem útáról.

¹⁵Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos [12†] szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.

¹⁶Mert nem örökké [13†] perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek előttem megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem.

¹⁷Mert a telhetetlenségnek [14†] vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtém magamat és megharagudtam; és ő elfordulva, szíve útjában járt.

¹⁸Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak,

¹⁹Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség [15†] a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!

²⁰És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki.

²¹Nincs [16†] békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!