Ésaiás próféta könyve 60:1-22 KARB1908 - Bible AI

¹Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége [1†] rajtad feltámadt.

²Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.

³És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.

⁴Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: [2†] mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el.

⁵Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága.

⁶A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit [3†] hirdetik.

⁷Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth [4†] kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsőségem házát megdicsőítem.

⁸Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok [5†] dúczaikhoz?

⁹Igen, engem várnak a szigetek; és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsőített.

¹⁰Az idegenek megépítik [6†] kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad.

¹¹És nyitva lesznek [7†] kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek.

¹²Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, [8†] elvész, és a népek mindenestől elpusztulnak.

¹³A Libánon ékessége hozzád jő, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét [9†] megdicsőítsem.

¹⁴És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad [10†] talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának.

¹⁵A helyett, hogy elhagyott és gyűlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörűséggé nemzetségről nemzetségre.

¹⁶És szopod a népek tejét, és a királyok [11†] emlőjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene.

¹⁷Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és előljáróiddá az igazságot.

¹⁸Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak [12†] a dicsőséget.

¹⁹Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, [13†] és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

²⁰Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak [14†] vége szakad.

²¹És néped mind [15†] igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.

²²A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.