Ésaiás próféta könyve 62:1-12 KARB1908 - Bible AI

¹Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.

²És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr szája [1†] határoz meg.

³És leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében.

⁴Nem neveznek többé [2†] elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörűségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik.

⁵Mert mint elveszi a legény a szűzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és a mint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.

⁶Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, [3†] ne nyugodjatok!

⁷És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön.

⁸Megesküdt az Úr jobbjára s erőssége karjára: nem adom többé gabonádat eleségül ellenségeidnek, s idegenek nem iszszák mustodat, a [4†] melyért munkálódtál,

⁹Hanem a betakarók egyék azt meg, és dicsérjék az Urat, s a beszűrők igyák meg azt szentségem [5†] pitvaraiban.

¹⁰Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek [6†] a népnek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé.

¹¹Ímé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, ímé, eljött [7†] szabadulásod, ímé, jutalma vele jő, és megfizetése ő előtte!

¹²És hívják őket szent [8†] népnek, az Úr megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak.