Ésaiás próféta könyve 63:1-19 KARB1908 - Bible AI

¹Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban [1†] Boczrából, a ki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, a ki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra.

²Miért veres [2†] öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái?

³A sajtót egyedül tapostam, [3†] és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem.

⁴Mert bosszúállás [4†] napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött.

⁵Körültekinték és nem vala segítő, s álmélkodám és nem vala gyámolító, és segített nékem [5†] karom, és haragom gyámolított engem!

⁶És megtapodtam népeket búsulásomban, és megrészegítem őket haragomban, és ontám a földre véröket!

⁷Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind a szerint, a mit az Úr velünk cselekedett; az Izráel házához való sok jóságáról, a melyet velök cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint.

⁸És ő mondá: Bizony az én népem ők, fiak, a kik nem hazudnak; és lőn nékik megtartójok.

⁹Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orczájának angyala [6†] megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban.

¹⁰Ők pedig engedetlenek voltak és megszomoríták [7†] szentségének lelkét, és ő ellenségükké lőn, hadakozott ellenök.

¹¹S megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: hol van, a ki őket kihozá [8†] a tengerből nyájának pásztorával? hol van, a ki belé adá az ő szentséges lelkét?

¹²Ki Mózes jobbján járatá dicsőségének karját, a ki a vizeket ketté választá [9†] előttök, hogy magának örök nevet szerezzen?

¹³Ki járatá őket mélységekben, mint a lovat a síkon, és meg nem botlottanak!

¹⁴Mint a barmot, a mely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte őket az Úr lelke: [10†] így vezérletted népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz!

¹⁵Tekints alá az égből, [11†] és nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magokat én tőlem!

¹⁶Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, [12†] és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva.

¹⁷Miért engedél [13†] eltévelyedni minket útaidról, oh Uram! miért keményítéd meg szívünket, hogy ne féljünk tégedet? Térj meg szolgáidért, örökséged nemzetségeiért!

¹⁸Kevés ideig bírta szentségednek népe földét, ellenségink megtapodták szent [14†] helyedet.

¹⁹Olyanok lettünk, mint a kiken eleitől fogva nem uralkodtál, a kik felett nem neveztetett neved.