Ésaiás próféta könyve 65:1-25 KARB1908 - Bible AI

¹Megkeresni hagytam magamat azoktól, a kik nem is kérdeztenek; megtaláltattam [1†] magamat azokkal, a kik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, a mely nem nevemről neveztetett.

²Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos [2†] nép után, a mely nem jó úton járt gondolatainak nyomán;

³A nép után, mely ingerel engem szemtől szembe, szünetlenül, kertekben áldozik, és téglákon [3†] szerez jóillatot,

⁴Mely a sírokhoz ül, és a barlangokban hál, [4†] a disznóhúst eszi, és fertelmes leves van tálaiban,

⁵Mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jőjj hozzám, mert [5†] szent vagyok néked; e nép füst az orromban és szüntelen égő tűz.

⁶Ímé, feliratott előttem: nem hallgatok, csak ha előbb megfizetek, megfizetek [6†] keblökben:

⁷Vétkeitekért és atyáitok vétkeiért mind együtt, szól az Úr, a kik hegyeken tettek jóillatot [7†] és halmokon csúfoltak engemet meg, és visszamérem először jutalmokat keblökre.

⁸Így szól az Úr: Mint a mikor mustot lelnek a fürtben, ezt mondják: ne veszesd el, mert áldás van benne, ekként cselekszem szolgáimért, és nem vesztek [8†] mindent el!

⁹És nevelek Jákóbból magot, és Júdából, a ki hegyeimnek örököse legyen, és bírják azt választottaim, és szolgáim lakjanak [9†] ott!

¹⁰És lesz Sáron nyájak legelőjévé, és Ákhor [10†] völgye barmok fekvőhelyévé népem számára, a mely engem keresett.

¹¹Ti pedig, a kik az Urat elhagyátok, a kik szent hegyemről elfeledkezétek, ti, kik Gádnak asztalt készítetek, és Meninek italáldozatot töltötök,

¹²Titeket én a kard alá számlállak, és mindnyájan leborultok megöletésre: mert [11†] hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallottátok: a gonoszt cselekedtétek szemeim előtt, és a mit nem szerettem, azt választottátok.

¹³Azért így szól az Úr Isten: Ímé, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, ímé, szolgáim isznak, ti pedig szomjúhoztok, ímé, szolgáim örvendnek, de ti megszégyenültök!

¹⁴Ímé, szolgáim vígadnak szívök boldogságában, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgatni fogtok;

¹⁵És átok gyanánt hagyjátok itt neveteket az én választottaimnak, és megöl titeket az Úr Isten, és szolgáit más [12†] névvel nevezi,

¹⁶Hogy a ki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és a ki esküszik e földön, esküdjék [13†] az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől.

¹⁷Mert ímé, új [14†] egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak;

¹⁸Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, a melyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az ő [15†] népét örömmé.

¹⁹És vígadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak [16†] és kiáltásnak szava!

²⁰Nem lesz ott többé csupán néhány napot ért gyermek, sem vén [17†] ember, a ki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendős korában hal meg és a bűnös száz esztendős korában átkoztatik meg.

²¹Házakat [18†] építnek és bennök lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét.

²²Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly [19†] hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim.

²³Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva ők, és ivadékaik [20†] velök megmaradnak.

²⁴És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én [21†] már meghallgattam.

²⁵A farkas [22†] és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr.