Ésaiás próféta könyve 8:1-22 KARB1908 - Bible AI

¹És monda nékem az Úr: Végy magadnak egy nagy táblát, és írd [1†] fel reá közönséges betűkkel: siess zsákmányra és gyorsan prédára;

²És én hív tanúkul választom magamnak Úriást, a papot és Zakariást, Jeberekiás fiát.

³És bementem a prófétaasszonyhoz, a ki fogant, és szült fiat; és mondá az Úr nékem: Nevezd nevét: siess zsákmányra és gyorsan prédára.

⁴Mert mielőtt e gyermek ezt ki tudja mondani: apám és anyám, Damaskus gazdagságát és Samaria prédáját Assiria királyának szolgája [2†] elviszi.

⁵Ismét szólott az Úr hozzám, mondván:

⁶Mivel megútálta e nép Siloahnak lassan folyó vizét, és Reczinben és Remalja fiában gyönyörködik:

⁷Azért ímé rájok hozza az Úr a folyónak erős és sok vizét, [3†] Assiria királyát és minden ő hatalmát, és feljő minden medre fölé, és foly minden partjai felett,

⁸És becsap Júdába, és megáradván átmegy rajta, s torkig ér, és elterjesztett szárnyai ellepik földednek szélességét, oh Immánuel!

⁹Fenekedjetek csak népek és romoljatok meg; figyeljetek, valakik messze laktok; készüljetek és megrontattok; készüljetek és megrontattok.

¹⁰Tanácskozzatok, de [4†] haszontalan lesz, beszéljetek beszédet, de nem áll meg, [5†] mert Isten van mi velünk!

¹¹Mert így szólott hozzám az Úr, rajtam lévén erős keze, hogy tanítson engem, hogy e népnek útján ne [6†] járjak, mondván:

¹²Ti ne mondjátok összeesküvésnek, valamit e nép összeesküvésnek mond, és félelme szerint ne féljetek és ne rettegjetek;

¹³A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek!

¹⁴És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve [7†] és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak.

¹⁵És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; [8†] tőrbe esnek és megfogatnak!

¹⁶Kösd be [9†] e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!

¹⁷Én pedig várom [10†] az Urat, a ki elrejté orczáját Jákób házától, és benne bízom.

¹⁸Ímhol vagyok én [11†] és a fiak, kiket adott nékem az Úr jelekül és csodákul Izráelben: a Sion hegyén lakozó seregeknek Urától vagyunk mi!

¹⁹És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a [12†] halottidézőktől és a jövendőmondóktól, a kik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-é a nép? [13†] az élőkért a holtaktól kell-é tudakozni?

²⁰A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:

²¹Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,

²²És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben [14†] elhagyatva!