Ésaiás próféta könyve 9:1-21 KARB1908 - Bible AI

¹De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először [1†] megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.

²A nép, a mely sötétségben [2†] jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!

³Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, [3†] és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.

⁴Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint [4†] a Midián napján;

⁵Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen;

⁶Mert egy gyermek születik nékünk, fiú [5†] adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, [6†] tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!

⁷Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a [7†] Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A [8†] seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!

⁸Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben,

⁹Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva:

¹⁰Téglák omlottak le, és mi faragott kőből építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre!

¹¹De az Úr ellenök hozza [9†] Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja;

¹²A Sziriabeliek [10†] elől, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.

¹³Hiszen e nép [11†] nem tért meg az őt verő Istenhez, és a seregeknek Urát nem keresték;

¹⁴Ezért kivágja az Úr Izráelből a főt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy [12†] napon.

¹⁵A fő: a vén és a főember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól.

¹⁶Mert e nép [13†] vezérei hitetőkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek.

¹⁷Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevők, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.

¹⁸Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tűz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sűrű erdőt, és [14†] felgomolyg az füst oszlopában.

¹⁹A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, [15†] és a nép a tűznek eledele lőn: Senki atyjafián [16†] nem könyörül,

²⁰Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan [17†] karjoknak húsát eszik,

²¹Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.