1Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
2A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
4És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
5Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
6Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
7Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
8Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
9Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
10A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
11Én vagyok a jó [1†] pásztor: a jó pásztor [2†] életét adja a juhokért.
12A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
13A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
14Én vagyok a jó pásztor; és ismerem [3†] az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
15A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az [4†] Atyát; és életemet adom a juhokért.
16Más juhaim [5†] is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
17Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, [6†] hogy újra felvegyem azt.
18Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
19Újra hasonlás [7†] lőn a zsidók között e beszédek miatt.
20És sokan mondják vala közülök: Ördög [8†] van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
21Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
22Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
23És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
24Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
25Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, [9†] a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
26De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
27Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, [10†] és követnek engem:
28És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, [11†] és senki ki nem ragadja [12†] őket az én kezemből.
29Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.
30Én és az Atya [13†] egy vagyunk.
31Ismét köveket [14†] ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.
32Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
33Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné [15†] teszed magadat.
34Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek [16†] vagytok?
35Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),
36Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
37Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
38Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: [17†] hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, [18†] és én ő benne vagyok.
39Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből.
40És újra elméne túl a Jordánon, arra a [19†] helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada.
41És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala.
42És sokan hivének ott ő benne.