A János írása szerint való szent evangyéliom 20:1-31 KARB1908 - Bible AI

¹A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda [1†]méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról.

²Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.

³Kiméne azért [2†] Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.

⁴Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz;

⁵És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be.

⁶Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak.

⁷És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.

⁸Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.

⁹Mert nem tudják vala még az [3†] írást, hogy fel kell támadnia a halálból.

¹⁰Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.

¹¹Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a [4†] sírba;

¹²És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.

¹³És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.

¹⁴És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá [5†] Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.

¹⁵Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.

¹⁶Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!

¹⁷Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz [6†] és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.

¹⁸Elméne [7†] Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.

¹⁹Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve [8†] Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!

²⁰És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.

²¹Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként [9†] engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.

²²És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:

²³A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak. [10†]

²⁴Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, a mikor eljött vala Jézus.

²⁵Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem.

²⁶És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!

²⁷Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.

²⁸És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!

²⁹Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak [11†] és hisznek.

³⁰Sok más jelt is mívelt ugyan [12†] Jézus az ő tanítványai előtt, a melyek nincsenek megírva ebben a könyvben;

³¹Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.