A János írása szerint való szent evangyéliom 4:1-54 KARB1908 - Bible AI

¹Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és [1†] keresztel, mint János,

²(Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,)

³Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.

⁴Samárián [2†] kell vala pedig általmennie.

⁵Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a [3†] teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.

⁶Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.

⁷Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!

⁸Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

⁹Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem [4†] barátkoznak a samáriaiakkal.

¹⁰Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked [5†] élő vizet.

¹¹Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?

¹²Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?

¹³Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:

¹⁴Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem [6†] szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek [7†] kútfeje lesz ő benne.

¹⁵Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!

¹⁶Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!

¹⁷Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;

¹⁸Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.

¹⁹Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta [8†] vagy.

²⁰A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, [9†] a hol imádkozni kell.

²¹Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.

²²Ti azt imádjátok, a mit nem [10†] ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség [11†] a zsidók közül támadt.

²³De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.

²⁴Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.

²⁵Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.

²⁶Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki [12†] veled beszélek.

²⁷Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?

²⁸Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:

²⁹Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?

³⁰Kimenének azért a városból, és hozzá menének.

³¹Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!

³²Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.

³³Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?

³⁴Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát [13†] elvégezzem.

³⁵Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az [14†] aratásra.

³⁶És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.

³⁷Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.

³⁸Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.

³⁹Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott [15†] nékem, a mit cselekedtem.

⁴⁰A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.

⁴¹És sokkal többen hivének a maga beszédéért,

⁴²És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.

⁴³Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.

⁴⁴Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga [16†] hazájában.

⁴⁵Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.

⁴⁶Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet [17†] borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala.

⁴⁷Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala.

⁴⁸Monda azért néki Jézus: Ha jeleket [18†] és csodákat nem láttok, nem hisztek.

⁴⁹Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal.

⁵⁰Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.

⁵¹A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él.

⁵²Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz;

⁵³Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.

⁵⁴Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.