1Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus [1†] Jeruzsálembe.
2Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornácza van.
3Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását.
4Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: a ki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt.
5Vala pedig ott egy ember, a ki harmincnyolcz esztendőt töltött betegségében.
6Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?
7Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem.
8Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, [2†] és járj!
9És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala.
10Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, [3†] nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod!
11Felele nékik: A ki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj.
12Megkérdék azért őt: Ki az az ember, a ki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj?
13A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen.
14Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne [4†] vétkezzél, hogy [5†] rosszabbul ne legyen dolgod!
15Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, a ki őt meggyógyította.
16És e miatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton.
17Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
18E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, [6†] egyenlővé tévén magát az Istennel.
19Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet [7†] önmagától, hanem ha látja [8†] cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.
20Mert az Atya szereti [9†] a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok.
21Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, [10†] megelevenít.
22Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az [11†] ítéletet egészen a Fiúnak adta;
23Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli [12†] a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.
24Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz [13†] annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem [14†] általment a halálból az életre.
25Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
26Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
27És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.
28Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják [15†] az ő szavát,
29És kijőnek; [16†] a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.
30Én semmit sem [17†] cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak [18†] akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
31Ha én teszek [19†] bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
32Más az, a ki bizonyságot [20†] tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam.
33Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot [21†] tett az igazságról.
34De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
35Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.
36De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek [22†] bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
37A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett [23†] rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát [24†] nem láttátok.
38Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
39Tudakozzátok [25†] az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot [26†] tesznek rólam;
40És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek [27†] legyen!
41Dicsőséget emberektől nem nyerek.
42De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
43Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.
44Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy [28†] Istentől van, nem keresitek?
45Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
46Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt [29†] ő.
47Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?