A János írása szerint való szent evangyéliom 6:1-71 KARB1908 - Bible AI

¹Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.

²És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken.

³Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.

⁴Közel vala pedig husvét, [1†] a zsidók ünnepe.

⁵Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, [2†] hogy ehessenek ezek?

⁶Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni.

⁷Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.

⁸Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:

⁹Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az [3†] ennyinek?

¹⁰Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.

¹¹Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala.

¹²A mint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen.

¹³Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evők után.

¹⁴Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, [4†] a ki eljövendő vala a világra.

¹⁵Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.

¹⁶Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez,

¹⁷És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.

¹⁸És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.

¹⁹Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.

²⁰Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!

²¹Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.

²²Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el,

²³De jöttek más hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:

²⁴Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust.

²⁵És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?

²⁶Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.

²⁷Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, [5†] a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, [6†] az Isten.

²⁸Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?

²⁹Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy [7†] higyjetek abban, a kit ő küldött.

³⁰Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz [8†] tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?

³¹A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök. [9†]

³²Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.

³³Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.

³⁴Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!

³⁵Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik [10†] soha.

³⁶De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.

³⁷Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem.

³⁸Mert azért szállottam le [11†] a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak [12†] akaratát, a ki elküldött engem.

³⁹Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el [13†] ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.

⁴⁰Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz [14†] ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt az utolsó napon.

⁴¹Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá.

⁴²És mondának: Nem ez-é [15†] Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?

⁴³Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!

⁴⁴Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.

⁴⁵Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak [16†] lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.

⁴⁶Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az [17†] látta az Atyát.

⁴⁷Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, [18†] örök élete van annak.

⁴⁸Én vagyok az életnek kenyere.

⁴⁹A ti atyáitok a mannát ették [19†] a pusztában, és meghaltak.

⁵⁰Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.

⁵¹Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből [20†] szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.

⁵²Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?

⁵³Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.

⁵⁴A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete [21†] van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.

⁵⁵Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.

⁵⁶A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és [22†] én is abban.

⁵⁷A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.

⁵⁸Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott [23†] alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.

⁵⁹Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban.

⁶⁰Sokan azért, a kik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?

⁶¹Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat?

⁶²Hát ha meglátjátok az embernek Fiát [24†] felszállani oda, a hol elébb vala?!

⁶³A lélek az, a mi [25†] megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.

⁶⁴De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta [26†] Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, [27†] a ki elárulja őt.

⁶⁵És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet [28†] én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.

⁶⁶Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.

⁶⁷Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?

⁶⁸Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.

⁶⁹És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, [29†] az élő Istennek Fia.

⁷⁰Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög.

⁷¹Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.