5És mikor némelyek mondának a templom felől, hogy szép [3†] kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, monda:
6Ezekből, a miket láttok, jőnek napok, melyekben kő kövön [4†] nem marad, mely le nem romboltatnék.
7Megkérdék pedig őt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek?
8Ő pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: [5†] mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánok.
9És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de nem jő mindjárt a vég.
10Akkor monda nékik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen;
11És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből.
12De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé, és [6†] tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.
13De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok.
14Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek [7†] védelmetekre:
15Mert én adok [8†] néktek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, a kik magokat ellenetekbe vetik.
16Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok [9†] és barátok is; és [10†] megölnek némelyeket ti közületek.
17És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt [11†] az én nevemért.
18De fejeteknek egy hajszála [12†] sem vész el.
19A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket.
20Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett [13†] az ő elpusztulása.
21Akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; és a kik annak közepette, menjenek ki abból; és a kik a mezőben, ne menjenek be abba.
22Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, a [14†] mik megírattak.
23Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen.
24És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a [15†] pogányok ideje.
25És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog,
26Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.
27És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni a felhőben, [16†] hatalommal és nagy dicsőséggel.
28Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a [17†] ti váltságtok.
29Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát [18†] és minden fákat:
30Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár.
31Ezenképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.
32Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek.
33Az ég és a föld [19†] elmúlnak, de az [20†] én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
34De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és [21†] ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jőjjön az a [22†] nap:
35Mert mintegy tőr, [23†] úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak.
36Vigyázzatok [24†] azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!
37Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára [25†] pedig kimenvén, a hegyen vala, mely Olajfák hegyének neveztetik.
38És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy őt hallgassa a templomban.