1És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt
2És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy
3Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És ő felelvén néki, monda:
4Monda pedig Pilátus a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ez emberben.
5De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig.
6Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ő?
7És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban.
8Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő
9Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki.
10Ott állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt.
11Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz.
12És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással.
13Pilátus pedig
14Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt nem
15De még Héródes sem; mert titeket ő hozzá
16Megfenyítvén azért őt, elbocsátom.
17Kell vala pedig
18De felkiálta az egész sokaság, mondván:
19Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe.
20Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust;
21De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!
22Ő pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom!
23Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala.
24És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala.
25És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért
26Mikor azért elvivék őt, egy Czirénebeli
27Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt.
28Jézus pedig hozzájok fordulván, monda:
29
30
31
32Vivének pedig két
33Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya
34Jézus pedig monda:
35És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja.
36Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván
37És ezt mondván néki: Ha
38Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak
39A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!
40Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
41És mi ugyan méltán; mert
42És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!
43És monda néki Jézus:
44Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség
45És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja
46És kiáltván
47Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván:
48És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét
49Az ő ismerősei pedig mind,
50És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz
51Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek
52Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét.
53És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt.
54És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá.
55Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste.
56Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket.
57És szombaton nyugovának a parancsolat