A Lukács írása szerint való szent evangyéliom 24:1-53 KARB1908 - Bible AI

¹A hétnek első napján [1†] pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.

²És a követ a sírról elhengerítve találák.

³És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.

⁴És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:

⁵És mikor ők megrémülvén a [2†] földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?

⁶Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt [3†] néktek, még mikor Galileában volt,

⁷Mondván: Szükség [4†] az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.

⁸Megemlékezének azért az ő szavairól.

⁹És visszatérvén a [5†] sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.

¹⁰Valának pedig [6†] Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.

¹¹De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.

¹²Péter azonban felkelvén [7†] elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.

¹³És ímé azok közül ketten [8†] mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.

¹⁴És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.

¹⁵És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.

¹⁶De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.

¹⁷Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?

¹⁸Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?

¹⁹És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:

²⁰És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.

²¹Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.

²²Hanem valami közülünk való asszonyok [9†] is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;

²³És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.

²⁴És azok közül némelyek, kik velünk valának, [10†] elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.

²⁵És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!

²⁶Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a [11†] Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?

²⁷És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle [12†] megirattak.

²⁸Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.

²⁹De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.

³⁰És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.

³¹És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.

³²És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá [13†] nékünk az írásokat?

³³És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.

³⁴Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, [14†] és megjelent Simonnak!

³⁵És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.

³⁶És mikor ezeket beszélék, megálla maga [15†] Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!

³⁷Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.

³⁸És monda nékik: Miért háborodtatok meg, [16†] és miért támadnak szívetekben okoskodások?

³⁹Lássátok meg az [17†] én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!

⁴⁰És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.

⁴¹Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?

⁴²Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,

⁴³Melyeket elvőn, és előttök [18†] evék.

⁴⁴És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy [19†] szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.

⁴⁵Akkor [20†] megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.

⁴⁶És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a [21†] halálból harmadnapon:

⁴⁷És prédikáltatni az [22†] ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.

⁴⁸Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.

⁴⁹És ímé én [23†] elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem [24†] felruháztattok mennyei erővel.

⁵⁰Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.

⁵¹És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték [25†] a mennybe.

⁵²Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;

⁵³És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és [26†] áldván az Istent. Ámen.