A Lukács írása szerint való szent evangyéliom 4:1-44 KARB1908 - Bible AI

¹Jézus pedig Szent Lélekkel telve, [1†] visszatére a Jordántól, és viteték a [2†] Lélektől a pusztába

²Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.

³És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré.

⁴Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel [3†] él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.

⁵Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban,

⁶És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom;

⁷Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.

⁸Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet [4†] imádd, és csak néki szolgálj.

⁹Azután Jeruzsálembe vivé őt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét;

¹⁰Mert meg van írva: Az ő angyalinak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged;

¹¹És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat [5†] a kőbe.

¹²Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne [6†] kísértsd az Urat, a te Istenedet.

¹³És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre.

¹⁴Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: [7†] és híre méne néki az egész környéken.

¹⁵És ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől.

¹⁶És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.

¹⁷És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva:

¹⁸Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,

¹⁹Hogy hirdessem az Úrnak [8†] kedves esztendejét.

²⁰És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve.

²¹Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra.

²²És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, a melyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez?

²³És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! A miket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, [9†] itt a te [10†] hazádban is cselekedd meg azokat.

²⁴Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta [11†] sem kedves az ő hazájában.

²⁵És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt;

²⁶Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába [12†] az özvegy asszonyhoz.

²⁷És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Siriából [13†] való Naámán.

²⁸És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották.

²⁹És felkelvén, kiűzék őt a városon kívül és vivék őt annak a hegynek szélére, a melyen az ő városuk épült, hogy onnan letaszítsák.

³⁰Ő azonban közöttük átmenve, eltávozék.

³¹És leméne Kapernaumba, Galilea városába; és tanítja vala azokat szombatnapokon.

³²És csodálkozának az ő tudományán, [14†] mert beszéde hatalmas vala.

³³És a zsinagógában vala egy tisztátalan ördögi lélektől [15†] megszállt ember, a ki fennhangon kiálta,

³⁴Mondván: Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje!

³⁵És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberből! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belőle, és nem árta néki semmit.

³⁶És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek és kimennek?

³⁷És elterjede a hír ő felőle a környék minden helyén.

³⁸Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon napa [16†] pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek neki érette.

³⁹És Jézus mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá őt; és ő azonnal felkelvén, szolgála nékik.

⁴⁰A nap lementével pedig, mindenek, a kiknek különféle betegeik valának, ő hozzá vivék azokat; ő pedig mindegyikőjükre reávetvén kezeit, meggyógyítá őket.

⁴¹Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, [17†] az Isten Fia! De ő megdorgálván, nem engedé őket szólani, mivelhogy tudták, [18†] hogy ő a Krisztus.

⁴²A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta helyre méne; [19†] de a sokaság felkeresé őt, és hozzámenének, és tartóztaták őt, hogy ne menjen el tőlök.

⁴³Ő pedig monda nékik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek országát; [20†] mert azért küldettem.

⁴⁴És prédikál vala Galilea zsinagógáiban.