A Lukács írása szerint való szent evangyéliom 5:1-39 KARB1908 - Bible AI

¹És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala;

²És láta két hajót állani a vizen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat.

³És ő bemenvén az egyik hajóba, a mely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot.

⁴Mikor pedig megszünt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.

⁵És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót.

⁶És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk.

⁷Intének azért társaiknak, a kik a másik hajóban valának, hogy jőjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének.

⁸Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!

⁹Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, a kik ő vele valának, a halfogás miatt, a melyet fogtak;

¹⁰Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, a kik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva [1†] embereket fogsz.

¹¹És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenöket és követék őt.

¹²És lőn, hogy mikor az egyik városban vala, ímé vala ott egy poklossággal teljes ember: és mikor meglátta Jézust, arczra borulva kéré [2†] őt, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!

¹³Jézus pedig kinyújtván kezét, illeté azt, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozék tőle a bélpoklosság.

¹⁴És ő megparancsolá néki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem eredj el, úgymond, mutasd meg magad a papnak, és vígy áldozatot a te megtisztulásodért, a mint Mózes parancsolta, [3†] bizonyságul ő nékik.

¹⁵A hír azonban annál inkább terjedt ő felőle; és nagy sokaság gyűle egybe, hogy őt hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak az ő betegségeikből.

¹⁶De ő félrevonula a pusztákba, és imádkozék.

¹⁷És lőn egy napon, hogy ő tanít vala: és ott ülének a farizeusok és a törvénynek tanítói, a kik jöttek Galileának és Júdeának minden faluiból és Jeruzsálemből: és az Úrnak hatalma vala ő vele, hogy gyógyítson.

¹⁸És ímé valami férfiak ágyon egy embert hozának, a [4†] ki gutaütött vala; és igyekezének azt bevinni és ő elébe tenni.

¹⁹De nem találván módot, hogy a sokaság miatt mikép vigyék őt be, felhágának a háztetőre, és a cseréphéjazaton át bocsáták őt alá ágyastól Jézus elé a középre.

²⁰És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid.

²¹Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdének tanakodni, mondván: Kicsoda ez, a ki ily káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnt, hanemha egyedül az [5†] Isten?

²²Jézus pedig észrevévén az ő tanakodásukat, felelvén, monda nékik: Mit tanakodtok a ti szívetekben?

²³Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj?

²⁴Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a [6†] bűnöket, (monda a gutaütöttnek): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza!

²⁵És az rögtön felkelvén azok szemeláttára, fölvevé a min feküdt, és elméne haza, dicsőítvén az Istent.

²⁶És az álmélkodás elfogá mindnyájukat, és dicsőíték az Istent, és betelének félelemmel, mondván: Bizony csodadolgokat láttunk ma!

²⁷Ezek után pedig kiméne, és láta egy [7†] Lévi nevű vámszedőt, a ki a vámnál ül vala, és monda néki: Kövess engem!

²⁸És az mindeneket elhagyván, felkele és követé őt.

²⁹És Lévi nagy lakomát készíte néki az ő házánál; és vala ott nagy sokasága a vámszedőknek és egyebeknek, a kik ő velök letelepedtek volt.

³⁰És köztük az írástudók és farizeusok zúgolódának az ő tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel?

³¹És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, [8†] hanem a betegeknek.

³²Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre.

³³Azok pedig mondának néki: Mi az oka, hogy a János tanítványai gyakorta bőjtölnek [9†] és imádkoznak, valamint a farizeusokéi is; a te tanítványaid pedig esznek és isznak?

³⁴Ő pedig monda nékik: Avagy mívelhetitek-é azt, hogy a lakodalmasok bőjtöljenek, a míg a vőlegény velök van?

³⁵De eljőnek a napok, és mikor a vőlegény elvétetik ő tőlök, akkor majd bőjtölnek azokban a napokban.

³⁶És monda nékik példabeszédet is: Senki nem toldja az új [10†] posztó foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt.

³⁷És senki sem tölti az új bort [11†] ó tömlőkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlőket, és a bor kiömöl, és a tömlők is elvesznek.

³⁸Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad.

³⁹És senki, a ki ó bort iszik, mindjárt újat nem kiván, mert azt mondja: Jobb az ó.