1Lőn pedig a húsvét szombatját követő második szombaton, hogy [1†] a vetések között méne által és az ő tanítványai [2†] gabonafejeket szaggatván és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.
2Némelyek pedig a farizeusok közül mondának nékik: Miért cselekszitek azt, a mit szombatnapokon nem szabad cselekedni?
3És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor [3†] megéhezett ő és a kik vele voltak?
4Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, a kik vele voltak, a melyeket pedig nem szabad megenni, [4†] hanem csak a papoknak?
5És monda nékik: Az embernek Fia ura [5†] a szombatnak is.
6Lőn pedig más szombaton is, hogy ő a zsinagógába méne és taníta, és vala ott egy ember, a kinek a jobb keze [6†] száradt volt.
7Az írástudók és farizeusok pedig leselkedének ő utána, ha vajjon gyógyít-e majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene.
8Ő pedig tudván azoknak gondolatait, monda a száradt kezű embernek: Kelj fel és állj elő! És felkelvén, előálla.
9Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tőletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? az életet megtartani, vagy elveszteni?
10És körültekintve mindnyájokon, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék, és keze oly éppé lőn, mint a másik.
11Azok pedig eltelének esztelenséggel és beszélgetnek vala egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal?
17És alámenvén ő velök, megálla a síkságon, és az ő tanítványainak serege és a népnek nagy sokasága egész Júdeából és Jeruzsálemből és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, a kik jöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak betegségeikből.
18És a kik tisztátalan lelkektől gyötrettek, meggyógyulának.
19És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni: mert [8†] erő származék belőle, és mindeneket meggyógyíta.
20Ő pedig felemelvén szemeit az ő tanítványaira, monda: Boldogok vagytok ti szegények: [9†] mert tiétek az Isten országa.
21Boldogok ti, kik most [10†] éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: [11†] mert nevetni fogtok.
22Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik [12†] a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért.
23Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert ímé a ti jutalmatok bőséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik.
24De jaj néktek, [13†] gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat.
25Jaj néktek, kik beteltetek; [14†] mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok.
26Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik.
27De néktek mondom, kik engem hallgattok: [15†] Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek,
28Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, [16†] és imádkozzatok [17†] azokért, a kik titeket háborgatnak.
29A ki egyik arczodat megüti, fordítsd néki [18†] a másikat is; és attól, a ki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se.
30Mindennek pedig, a ki [19†] tőled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.
31És a mint [20†] akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.
32Mert ha csak azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, [21†] mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, a kik őket szeretik.
33És ha csak azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik.
34És ha csak azoknak adtok kölcsönt, a [22†] kiktől reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
35Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai [23†] lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.
36Legyetek azért irgalmasok, mint a [24†] ti Atyátok is irgalmas.
37Ne ítéljetek és nem [25†] ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;
38Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek.
39Példabeszédet is monda nékik: Vajjon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem [26†] mindketten a verembe esnek-é?
40Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a [27†] mestere.
41Miért nézed pedig a szálkát, a mely [28†] a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?
42Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott te a te szemedben lévő gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van.
43Nem jó fa az, a mely romlott gyümölcsöt [29†] terem; és nem romlott fa az, a mely jó gyümölcsöt terem.
44Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt.
45A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; [30†] és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.
46Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem [31†] mívelitek, a miket mondok?
47Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet [32†] és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló.
48Hasonló valamely házépítő emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült.
49A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.