A Lukács írása szerint való szent evangyéliom 7:1-50 KARB1908 - Bible AI

¹Mikor pedig minden ő beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba.

²Egy századosnak [1†] szolgája pedig, a ki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala.

³Az pedig, mikor hallott Jézus felől, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jőjjön el és gyógyítsa meg az ő szolgáját.

⁴Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék őt, mondván: Méltó, hogy megtedd néki;

⁵Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nékünk.

⁶Jézus tehát elméne velök. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jőjj;

⁷A miért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.

⁸Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi.

⁹Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék ő rajta; és hátrafordulván monda az őt követő sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam!

¹⁰És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát már egészségben találák.

¹¹És lőn másnap, hogy méne Nain nevű városba; és az ő tanítványai sokan menének ő vele, és nagy sokaság.

¹²Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt ő vele.

¹³És látván őt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj.

¹⁴És oda menvén, illeté a koporsót; a vivők pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl!

¹⁵És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá őt anyjának.

¹⁶És elfogá mind azokat a félelem, és dicsőíték az Istent, mondván: Nagy próféta [2†] támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az ő népét.

¹⁷És kiméne ő felőle e hír az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba.

¹⁸És Jánosnak mind ezeket elmondák a tanítványai. És János az ő tanítványai közül kettőt [3†] előszólítván,

¹⁹Elküldé Jézushoz, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendő [4†] vala, vagy mást várjunk?

²⁰Mikor azért azok a férfiak hozzámentek, mondának: Keresztelő János küldött minket te hozzád, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendő vala, vagy mást várjunk?

²¹Azon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségekből, csapásokból, tisztátalan lelkektől, és sok vaknak adá meg szeme világát.

²²És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a miket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát [5†] veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik.

²³És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik.

²⁴Mikor pedig elmentek a [6†] János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felől: Mit látni mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-é?

²⁵Hát mit látni mentetek ki? puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé a kik drága öltözetben és gyönyörűségben vannak, a királyok palotáiban vannak.

²⁶Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.

²⁷Ez az, a ki felől meg van írva: Ímé én elküldöm az én [7†] követemet a te orczád előtt, ki elkészíti előtted a te útadat.

²⁸Mert mondom néktek, hogy azok között, a kik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb [8†] próféta Keresztelő Jánosnál; de a ki kisebb az Isten országában, nagyobb ő nála.

²⁹És mikor ezt hallotta az egész nép és [9†] a vámszedők, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével;

³⁰A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát [10†] megveték ő magokra nézve, nem keresztelkedvén meg ő tőle.

³¹Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit? és mihez hasonlók?

³²Hasonlók a [11†] piaczon ülő gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.

³³Mert eljött Keresztelő János, a ki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne.

³⁴Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a falánk és borivó ember, a vámszedők és bűnösök barátja.

³⁵És igazoltatik a bölcseség minden ő fiaitól.

³⁶Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni.

³⁷És ímé a városban egy asszony a ki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom szelencze drága kenetet.

³⁸És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené drága kenettel.

³⁹Mikor pedig ezt látta a farizeus, a ki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, a ki őt illeti: hogy bűnös.

⁴⁰És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad.

⁴¹Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel.

⁴²És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban?

⁴³Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél.

⁴⁴És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.

⁴⁵Engem meg nem csókolál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni.

⁴⁶Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat.

⁴⁷Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.

⁴⁸És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid.

⁴⁹És a kik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: [12†] Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?

⁵⁰Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott [13†] téged. Eredj el békességgel!