A Márk írása szerint való szent evangyéliom 1:1-45 KARB1908 - Bible AI

¹A Jézus Krisztus, az Isten Fia evangyéliomának kezdete,

²A mint meg van írva a prófétáknál: Ímé én elküldöm az [1†] én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti a te útadat előtted;

³Kiáltónak szava [2†] a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek meg az ő ösvényeit:

⁴Előáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bűnöknek bocsánatára.

⁵És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya és a Jeruzsálembeliek is, és megkeresztelkedének mindnyájan ő általa a Jordán vizében, bűneikről vallást tévén.

⁶János pedig teveszőrruhát és dereka körül bőrövet viselt vala, és sáskát és erdei mézet eszik vala.

⁷És prédikála, mondván: Utánam jő, a ki erősebb nálam, a kinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának szíjját megoldjam.

⁸Én vízzel kereszteltelek titeket, de ő Szent Lélekkel keresztel titeket.

⁹És lőn azokban a napokban, eljöve Jézus [3†] a galileai Názáretből, és megkeresztelteték János által a Jordánban.

¹⁰És azonnal feljővén a vízből, látá az egeket megnyilatkozni, és a Lelket mint egy galambot ő reá leszállani;

¹¹És szózat lőn az égből: Te [4†] vagy az én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.

¹²És a Lélek azonnal elragadá őt a pusztába.

¹³És ott volt a pusztában negyven napig kísértetve a Sátántól, és a vad állatokkal vala együtt; és az angyalok szolgálnak vala néki.

¹⁴Minekutána pedig János tömlöczbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangyéliomát,

¹⁵És mondván: [5†] Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higyjetek az evangyéliomban.

¹⁶Mikor pedig Galilea tengere mellett járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, a mint a tengerbe hálót vetének; mert halászok valának.

¹⁷És monda nékik Jézus: Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halászszatok.

¹⁸És azonnal elhagyván az ő hálóikat, követék őt.

¹⁹És onnan egy kevéssé elébb menve, látá Jakabot, a Zebedeus fiát és annak testvérét, Jánost, a mint a hajóban azok is a hálókat kötözgetik vala.

²⁰És azonnal hívá őket. És ők atyjukat, Zebedeust a napszámosokkal a hajóban hagyva, utána menének.

²¹És bemenének Kapernaumba; és mindjárt szombatnapon bemenvén a zsinagógába, tanít vala.

²²És [6†] elálmélkodának az ő tanításán; mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy mint az írástudók.

²³Vala pedig azok zsinagógájában egy ember, a kiben tisztátalan lélek volt, és felkiálta,

²⁴És monda: Ah! [7†] mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: [8†] az Istennek Szentje.

²⁵És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki belőle.

²⁶És a tisztátalan lélek megszaggatá [9†] őt, és fenszóval kiáltva, kiméne belőle.

²⁷És mindnyájan elálmélkodának, annyira, hogy egymás között kérdezgeték, mondván: Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek néki?

²⁸És azonnal elméne az ő híre Galilea egész környékére.

²⁹És a zsinagógából azonnal kimenvén, a Simon és András házához menének Jakabbal és Jánossal együtt.

³⁰A Simon napa pedig hideglelésben fekszik vala, és azonnal szólának néki felőle.

³¹És ő odamenvén, fölemelé azt, annak kezét fogván; és elhagyá azt a hideglelés azonnal, és szolgál vala nékik.

³²Estefelé pedig, a mikor leszállt a nap, mind ő hozzá vivék a betegeseket és az ördöngősöket;

³³És az egész város oda gyűlt vala az ajtó elé.

³⁴És meggyógyíta sokakat, a kik különféle betegségekben sínlődnek vala; és sok ördögöt kiűze, [10†] és nem hagyja vala szólni az ördögöket, mivelhogy őt ismerék.

³⁵Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék.

³⁶Simon pedig és a vele lévők utána sietének;

³⁷És a mikor megtalálák őt, mondának néki: Mindenki téged keres.

³⁸És ő monda nékik: Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.

³⁹És prédikál vala azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket űz vala.

⁴⁰És jöve hozzá egy bélpoklos, kérvén őt és leborulván előtte és mondván néki: Ha akarod, megtisztíthatsz engem.

⁴¹Jézus pedig könyörületességre indulván, kezét kinyújtva megérinté őt, és monda néki: Akarom, tisztulj meg.

⁴²És a mint ezt mondja vala, azonnal eltávozék tőle a poklosság és megtisztula.

⁴³És [11†] erősen megfenyegetvén, azonnal elküldé őt,

⁴⁴És monda néki: Meglásd, hogy senkinek semmit ne szólj; hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel a te tisztulásodért, a [12†] mit Mózes parancsolt, bizonyságul nékik.

⁴⁵Az pedig kimenvén, kezde sokat beszélni és terjeszteni a dolgot, annyira, hogy nyilvánosan immár be sem mehetett Jézus a városba, hanem künn puszta helyeken vala, és mennek vala hozzá mindenfelől.