1És mikor
2És monda nékik:
3
4Elmenének azért és megtalálák a megkötött vemhet, az ajtónál kívül a kettős útnál, és eloldák azt.
5Az ott állók közül pedig némelyek mondának nékik: Mit míveltek, hogy eloldjátok a vemhet?
6Ők pedig felelének nékik, úgy, a mint Jézus megparancsolta vala. És elbocsáták őket.
7És oda vivék a vemhet Jézushoz, és ráveték felső ruháikat; ő pedig felüle reá.
8Sokan pedig felső ruháikat az útra teríték, mások pedig ágakat szegdelnek vala a fákról és az útra hányják vala.
9A kik pedig előtte menének, és a kik követék, kiáltának, mondván: Hozsánna! Áldott, a ki
10Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, a mely jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!
11És beméne
12És másnap, mikor Bethániából kimentek vala, megéhezék.
13És meglátván messziről egy fügefát, a mely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje.
14Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának:
15És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik a templomban árulnak és vásárolnak vala; a pénzváltók asztalait, és a galambárúsok székeit pedig felforgatá;
16És nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül.
17És tanít vala, mondván nékik:
18És meghallák az írástudók és a főpapok, és tanakodnak vala, hogy mi módon veszíthetnék el őt. Mert félnek
19És mikor beestveledék, kiméne a városból.
20Reggel pedig, a mikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa
21És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester nézd, a fügefa, a melyet megátkoztál, kiszáradott.
22És Jézus felelvén, monda nékik:
23
24
25
26Ha pedig
27És ismét Jeruzsálembe menének. Mikor pedig ő a templomban körüljára, hozzámennek
28És mondának néki: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked a hatalmat, hogy ezeket cselekedd?
29Jézus pedig felelvén, monda nékik:
30
31Azok pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Ha azt mondjuk: Mennyből, azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
32Ha pedig azt mondjuk: Emberektől, — félnek vala a néptől. Mert mindenki azt tartja vala Jánosról, hogy valóban próféta vala.
33Felelvén tehát, mondának Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus is felelvén, monda nékik: