1És kezde nékik példázatokban beszélni: [1†] Egy ember [2†] szőlőt ültetett, és körülvevé gyepűvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.
2És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő gyümölcséből.
3Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza.
4És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig kővel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék.
5És ismét másikat külde; ezt pedig megölék: és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén.
6Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájok, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.
7Azok a munkások azonban ezt mondák magok között: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és a miénk lesz az örökség.
8És megfogván azt, megölék, [3†] és a szőlőn kívül veték.
9Mit cselekszik hát a szőlőnek ura? Eljő és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.
10Ezt az írást sem olvastátok-é? A mely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé. [4†]
11Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.
12És igyekeznek vala őt megfogni, de féltek a sokaságtól. Mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondotta. Azért elhagyván őt, tovább menének.
13És küldének hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes pártiak közül, hogy megfogják [5†] őt a beszédben.
14Azok pedig odamenvén, mondának néki: Mester, tudjuk hogy igaz vagy és nem gondolsz senkivel; mert nem tekintesz emberek személyére, hanem igazság szerint tanítod az Istennek útját. Szabad-é a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-é vagy ne fizessünk?
15Ő pedig ismervén az ő képmutatásukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, hogy lássam.
16Azok pedig hozának. És monda nékik: Kié ez a kép és a felírás? Azok pedig mondának néki: A Császáré.
17És felelvén Jézus, monda nékik: Adjátok [6†] meg a mi a Császáré, a Császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. És elálmélkodának ő rajta.
18És jövének [7†] hozzá Sadduczeusok, a kik azt mondják, hogy nincsen feltámadás. És megkérdezék őt, mondván:
19Mester, Mózes [8†] azt írta nékünk, hogy ha valakinek fitestvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor az ő feleségét vegye el az ő fitestvére, és támasszon magot a fitestvérének.
20Heten valának tehát fitestvérek. És az első feleséget vőn, de meghalván, magot nem hagya.
21És a második elvevé az asszonyt, de meghala, és magot ő sem hagya: a harmadik is hasonlóképen;
22És mind a hét elvevé azt, és magot nem hagyának. Legutoljára meghalt az asszony is.
23A feltámadáskor tehát, mikor feltámadnak, melyiköknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt.
24Jézus pedig felelvén, monda nékik: Avagy nem azért tévelyegtek-é, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát?
25Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben.
26A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-é a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott néki [9†] az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene.
27Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek.
28Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, a ki az ő vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden [10†] parancsolatok között?
29Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: [11†] Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr.
30Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.
31A második pedig hasonlatos ehhez: [12†] Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.
32Akkor monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más.
33És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és szeretni embernek felebarátját, mint [13†] önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véres áldozatnál.
34Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt vala, monda néki: [14†] Nem messze vagy az Isten országától. És többé senki sem meri vala őt megkérdezni.
35És felele Jézus és monda, a mint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az írástudók, [15†] hogy a Krisztus Dávidnak Fia?
36Hiszen [16†] Dávid maga mondotta a [17†] Szent Lélek által: Monda az Úr az én uramnak: ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
37Tehát maga Dávid nevezi őt Urának, mimódon fia hát néki? És a nagy sokaság örömest hallgatja vala őt.
38Ő pedig monda nékik az ő tanításában: Őrizkedjetek az írástudóktól, [18†] a kik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piaczokon való köszöntéseket.
39És a gyülekezetekben az előlüléseket, és a lakomákon a főhelyeket:
40A kik az özvegyeknek házát fölemésztik [19†] és színből hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
41És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. [20†] Sok gazdag pedig sokat vet vala abba.
42És egy szegény özvegy asszony is [21†] odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele.
43Akkor előszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, a kik a perselybe vetettek vala.
44Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének; ez pedig az ő szegénységéből, a mije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát.