A Márk írása szerint való szent evangyéliom 14:1-72 KARB1908 - Bible AI

¹Két nap mulva pedig húsvét vala [1†] és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg őt.

²Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.

³Mikor pedig Bethániában [2†] a poklos Simon házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom edényt kitölté azt az ő fejére.

⁴Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása?

⁵Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene.

⁶Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok őt? jó dolgot cselekedett én velem.

⁷Mert [3†] a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek.

⁸Ő a mi tőle telt, azt tevé: előre megkente az én testemet a temetésre.

⁹Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére.

¹⁰Akkor Júdás, az Iskariotes, [4†] egy a tizenkettő közül, elméne a főpapokhoz, hogy őt azoknak elárulja.

¹¹Azok pedig, a mint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Ő pedig keresi vala, mimódon árulhatná el őt jó alkalommal.

¹²És a kovásztalan [5†] kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?

¹³Akkor elkülde kettőt az ő tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe, a ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt,

¹⁴És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?

¹⁵És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk.

¹⁶Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.

¹⁷Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel.

¹⁸És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a [6†] ki velem eszik.

¹⁹Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?

²⁰Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, a ki velem együtt márt a tálba.

²¹Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.

²²És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. [7†]

²³És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;

²⁴És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.

²⁵Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában.

²⁶És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.

²⁷És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán [8†] mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem [9†] a pásztort, és elszélednek a juhok.

²⁸De [10†] feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába.

²⁹Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.

³⁰És [11†] monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas [12†] kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.

³¹Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is.

³²És menének [13†] ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom.

³³És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni;

³⁴És monda nékik: [14†] Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.

³⁵És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra;

³⁶És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; [15†] mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.

³⁷Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?

³⁸Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.

³⁹És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.

⁴⁰A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki.

⁴¹Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.

⁴²Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul.

⁴³És mindjárt még mikor ő szól vala, [16†] eljöve Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.

⁴⁴Az ő elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, ő az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal.

⁴⁵És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá őt.

⁴⁶Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák őt.

⁴⁷De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonván, a főpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.

⁴⁸Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!

⁴⁹Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek.

⁵⁰Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának.

⁵¹Egy ifjú pedig követé őt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák őt az ifjak.

⁵²De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük.

⁵³És vivék Jézust a főpaphoz. És oda gyűlének mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók.

⁵⁴Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél.

⁵⁵A főpapok [17†] pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; de nem találnak vala.

⁵⁶Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezők.

⁵⁷És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván:

⁵⁸Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én [18†] lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, a mely nem kézzel csináltatott.

⁵⁹De még így sem vala egyező az ő bizonyságtételük.

⁶⁰Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened?

⁶¹Ő [19†] pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia?

⁶²Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel.

⁶³A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?

⁶⁴Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan. [20†]

⁶⁵És kezdék őt némelyek köpdösni, és az ő orczáját elfedni, és őt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala őt.

⁶⁶A mint pedig Péter lent [21†] vala az udvarban, odajöve egy a főpap szolgálói közül;

⁶⁷És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál!

⁶⁸Ő pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala.

⁶⁹A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való.

⁷⁰Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded is hasonló.

⁷¹Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kiről beszéltek.

⁷²És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki [22†] Jézus mondott vala, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada.