A Márk írása szerint való szent evangyéliom 15:1-47 KARB1908 - Bible AI

¹És mindjárt reggel [1†] tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.

²És megkérdé őt Pilátus: [2†] Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod.

³És erősen vádolják vala őt a főpapok.

⁴Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!

⁵Jézus pedig [3†] semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.

⁶Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.

⁷Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.

⁸És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.

⁹Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?

¹⁰Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok. [4†]

¹¹A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.

¹²Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?

¹³És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!

¹⁴Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt!

¹⁵Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.

¹⁶A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot.

¹⁷És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére,

¹⁸És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!

¹⁹És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt.

²⁰Mikor pedig [5†] kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék.

²¹És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a [6†] ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és [7†] Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét.

²²És vivék őt a Golgotha [8†] nevű helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.

²³És [9†] mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el.

²⁴És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, [10†] sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.

²⁵Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.

²⁶Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók [11†] királya.

²⁷Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.

²⁸És beteljesedék [12†] az írás, a mely azt mondja: És a bűnösök közé számláltaték.

²⁹Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki [13†] lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;

³⁰Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!

³¹Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.

³²A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.

³³Mikor pedig hat [14†] óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.

³⁴És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: [15†] Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

³⁵Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.

³⁶Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-é Illés, hogy levegye őt.

³⁷Jézus pedig nagy [16†] fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.

³⁸És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.

³⁹Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!

⁴⁰Valának pedig asszonyok is, a kik [17†] távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, [18†] és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,

⁴¹A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.

⁴²És mikor immár este lőn, [19†] mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap,

⁴³Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.

⁴⁴Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg?

⁴⁵És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.

⁴⁶Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.

⁴⁷Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja, nézik vala, hová helyezék.