A Márk írása szerint való szent evangyéliom 16:1-20 KARB1908 - Bible AI

¹Mikor pedig elmult a szombat, [1†] Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt.

²És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelköltekor.

³És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?

⁴És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala.

⁵És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének.

⁶Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová őt helyezék.

⁷De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, a mint megmondotta néktek. [2†]

⁸És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el őket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.

⁹Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, a kiből [3†] hét ördögöt űzött vala ki.

¹⁰Ez elmenvén, megjelenté azoknak, a kik vele valának és keseregnek és sírnak vala.

¹¹Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő látta vala, nem hivék.

¹²Ezután pedig közülök kettőnek jelenék [4†] meg más alakban, útközben, mikor a mezőre mennek vala.

¹³Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének.

¹⁴Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a [5†] tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségöket és keményszívűségöket, hogy azoknak, a kik őt feltámadva látták vala, nem hivének,

¹⁵És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.

¹⁶A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.

¹⁷Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben [6†] ördögöket űznek; [7†] új nyelveken szólnak.

¹⁸Kígyókat [8†] vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre [9†] vetik kezeiket, és meggyógyulnak.

¹⁹Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték [10†] a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. [11†]

²⁰Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az ígét a [12†] jelek által, a melyek követik vala. Ámen!