A Márk írása szerint való szent evangyéliom 6:1-56 KARB1908 - Bible AI

¹És kiméne onnét, és méne az ő hazájába, [1†] és követék őt az ő tanítványai.

²És a mint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, a kik őt hallák, elálmélkodának vala, mondván: [2†] Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, a mi néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa?

³Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne.

⁴Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.

⁵Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak nehány beteget gyógyíta meg, rájok vetvén kezeit.

⁶És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül [3†] járja vala a falvakat, tanítván.

⁷Majd magához szólítá a tizenkettőt, [4†] és kezdé őket kiküldeni [5†] kettőnként, és ada nékik hatalmat a tisztátalan lelkeken.

⁸És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálczán kívül; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben;

⁹Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek.

¹⁰És monda nékik: A hol valamely házba bementek, ott [6†] maradjatok mindaddig, a míg tovább mentek onnét.

¹¹A kik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul ő ellenök. Bizony mondom néktek: Sodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak.

¹²Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg.

¹³És sok ördögöt űznek vala ki, és olajjal [7†] sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala.

¹⁴És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lőn az ő neve) és monda: Keresztelő János támadt [8†] fel a halálból és azért működnek benne ez erők.

¹⁵Némelyek azt mondják vala, hogy Illés ő; mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül.

¹⁶Heródes pedig ezeket hallván, monda: A kinek én fejét vétetém, az a János ez; ő támadt fel a halálból.

¹⁷Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül.

¹⁸Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked [9†] a testvéred feleségével élned.

¹⁹Heródiás pedig ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem teheté.

²⁰Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, és oltalmazá őt; és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala őt.

²¹De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala,

²²És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és tánczola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, a mit akarsz, és megadom néked.

²³És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom [10†] felét is.

²⁴Az pedig kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Keresztelő János fejét.

²⁵És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelő János fejét egy tálban.

²⁶A király pedig noha igen megszomorodék, eskűje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani.

²⁷És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét.

²⁸Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt.

²⁹A tanítványai pedig, a mikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét, és sírba tevék.

³⁰És az apostolok [11†] összegyűlekezének Jézushoz, és elbeszélének néki mindent, azt is, a miket cselekedtek, azt is, a miket tanítottak vala.

³¹Ő pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és még evésre sem volt alkalmas idejök.

³²És elmenének hajón egy puszta helyre csupán ő magok.

³³A sokaság pedig meglátá őket, a mint mennek vala, és sokan megismerék őt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelőzék őket, és hozzá gyülekezének. [12†]

³⁴És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, [13†] és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani.

³⁵Mikor pedig immár nagy idő vala, hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idő van:

³⁶Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök.

³⁷Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?

³⁸Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk.

³⁹És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.

⁴⁰Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével.

⁴¹Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és [14†] az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között.

⁴²Evének azért mindnyájan, és megelégedének;

⁴³És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is.

⁴⁴A kik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren valának férfiak.

⁴⁵És [15†] azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg ő a sokaságot elbocsátja.

⁴⁶Minekutána pedig elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni.

⁴⁷És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon.

⁴⁸És látá őket, a mint vesződnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük.

⁴⁹Azok pedig látván őt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának;

⁵⁰Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülének. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.

⁵¹Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt [16†] a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.

⁵²Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve.

⁵³És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének.

⁵⁴De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék őt,

⁵⁵És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, a merre hallják vala, hogy ő ott van.

⁵⁶És a hová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piaczokon, és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, [17†] meggyógyulának.