1És lőn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.
2János pedig, mikor meghallotta a [1†] fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő [2†] tanítványai közül,
3Monda néki: Te vagy-é az, [3†] a ki eljövendő, vagy mást várjunk?
4És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok:
5A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a [4†] halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik;
6És boldog, a ki [5†] én bennem meg nem botránkozik.
7Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki [6†] a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?
8Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.
9Hát mit látni mentetek ki? [7†] Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!
10Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé [8†] én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat.
11Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a [9†] mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
12A [10†] Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.
13Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.
14És, ha be akarjátok venni, [11†] Illés ő, a ki eljövendő vala.
15A kinek van füle a hallásra, hallja.
16De kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget? Hasonlatos a gyermekekhez, a kik a piaczon ülnek, és kiáltoznak az ő társaiknak,
17És ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.
18Mert eljött János, [12†] a ki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne.
19Eljött az embernek Fia, [13†] a ki eszik és iszik, és ezt mondják: Ímé a nagy étü és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja! És igazoltaték a bölcseség az ő fiaitól.
20Ekkor elkezdé szemökre hányni ama városoknak, a melyekben legtöbb csodái lőnek, hogy nem tértek vala meg:
21Jaj néked [14†] Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, a melyek bennetek lőnek, [15†] rég megtértek volna gyászruhában és hamuban.
22De mondom néktek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néktek.
23Te is [16†] Kapernaum, a ki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, a melyek te benned lőnek, mind e mai napig megmaradt volna.
24De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb [17†] dolga lesz az ítélet napján, hogynem néked.
25Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat [18†] adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.
26Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.
27Mindent [19†] nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.