A Máté írása szerint való szent evangyéliom 17:1-27 KARB1908 - Bible AI

¹És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas [1†] hegyre.

²És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség. [2†]

³És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.

⁴Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.

⁵Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: [3†] Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.

⁶És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.

⁷Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!

⁸Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.

⁹És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek [4†] se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.

¹⁰És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy [5†] előbb Illésnek kell eljőnie?

¹¹Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít;

¹²De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem [6†] azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük.

¹³Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról [7†] szóla nékik.

¹⁴És mikor a sokasághoz [8†] értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte,

¹⁵És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.

¹⁶És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani.

¹⁷Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem. [9†]

¹⁸És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.

¹⁹Ekkor a [10†] tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni?

²⁰Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert [11†] bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.

²¹Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által.

²²Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe [12†] adatik;

²³És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.

²⁴Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a [13†] kétdrakmát?

²⁵Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől?

²⁶Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.

²⁷De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.