A Máté írása szerint való szent evangyéliom 19:1-30 KARB1908 - Bible AI

¹És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, elméne Galileából, és méne Júdeának határaiba a Jordánon túl;

²És követé őt nagy sokaság, és meggyógyítá ott őket.

³És hozzá menének a farizeusok, kisértvén [1†] őt és mondván: Szabad-é az embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani?

⁴Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá [2†] és asszonynyá teremté őket,

⁵És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, [3†] és lesznek ketten egy testté.

⁶Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember [4†] el ne válaszsza.

⁷Mondának néki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet [5†] kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt?

⁸Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt.

⁹Mondom pedig néktek, hogy a ki elbocsátja [6†] feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és a ki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő.

¹⁰Mondának néki tanítványai: Ha így van a férfi dolga az asszonynyal, nem jó megházasodni.

¹¹Ő pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem a kinek [7†] adatott.

¹²Mert vannak heréltek, a kik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, a kiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, a kik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. A ki beveheti, vegye be.

¹³Ekkor kis gyermekeket hozának hozzá, [8†] hogy kezeit vesse azokra, és imádkozzék; a tanítványok pedig dorgálják vala azokat.

¹⁴Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e [9†] kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jőjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa.

¹⁵És kezeit reájuk vetvén, eltávozék onnét.

¹⁶És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, [10†] mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?

¹⁷Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. [11†] Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.

¹⁸Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; [12†] hamis tanubizonyságot ne tégy;

¹⁹Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd [13†] felebarátodat, mint temagadat.

²⁰Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?

²¹Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz [14†] lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.

²²Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala.

²³Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába.

²⁴Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

²⁵A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát?

²⁶Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.

²⁷Akkor felelvén Péter, monda néki: Ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minékünk?

²⁸Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetek engem, az újjá születéskor, a mikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és [15†] ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét.

²⁹És a ki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én [16†] nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet.

³⁰Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok [17†] utolsók elsők.