A Máté írása szerint való szent evangyéliom 27:1-66 KARB1908 - Bible AI

¹Mikor pedig reggel lőn, tanácsot [1†] tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék.

²És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak [2†] a helytartónak.

³Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak [3†] és a véneknek,

⁴Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.

⁵Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; [4†] és elmenvén felakasztá magát.

⁶A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a [5†] templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.

⁷Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek.

⁸Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének [6†] mind e mai napig.

⁹Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz [7†] ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részéről megbecsültek,

¹⁰És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.

¹¹Jézus pedig ott álla a [8†] helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.

¹²És mikor vádolák őt a főpapok és a [9†] vének, semmit sem felele.

¹³Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened?

¹⁴És [10†] nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.

¹⁵Ünnepenként [11†] pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának.

¹⁶Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.

¹⁷Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?

¹⁸Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe. [12†]

¹⁹A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta.

²⁰A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.

²¹Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.

²²Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!

²³A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!

²⁴Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá [13†] kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!

²⁵És felelvén az egész nép, monda: Az [14†] ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.

²⁶Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.

²⁷Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot.

²⁸És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá.

²⁹És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!

³⁰És mikor [15†] megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.

³¹És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt.

³²Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit [16†] Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét.

³³És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, [17†] azaz koponya helyének neveznek,

³⁴Méreggel megelegyített [18†] eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni.

³⁵Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: [19†] Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.

³⁶És leülvén, ott őrzik vala őt.

³⁷És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók [20†] királya.

³⁸Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket [21†] jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől.

³⁹Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket [22†] hajtogatván.

⁴⁰És ezt mondván: [23†] Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!

⁴¹Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:

⁴²Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.

⁴³Bízott [24†] az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.

⁴⁴A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.

⁴⁵Hat [25†] órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig.

⁴⁶Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én [26†] Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

⁴⁷Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.

⁴⁸És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén [27†] eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki.

⁴⁹A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt?

⁵⁰Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, [28†] kiadá lelkét.

⁵¹És ímé [29†] a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének;

⁵²És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.

⁵³És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének. [30†]

⁵⁴A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!

⁵⁵Sok asszony vala pedig ott, [31†] a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki;

⁵⁶Ezek közt volt [32†] Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.

⁵⁷Mikor pedig [33†] beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint [34†] József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;

⁵⁸Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.

⁵⁹És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,

⁶⁰És [35†] elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.

⁶¹Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala.

⁶²Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz,

⁶³Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: [36†] Harmadnapra föltámadok.

⁶⁴Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél.

⁶⁵Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok.

⁶⁶Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá [37†] helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel.