1A szombat végén pedig, a hét első napjára
2És ímé nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.
3A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér,
4Az őrizők pedig tőle való féltökben megrettenének, és olyanokká lőnek mint a holtak.
5Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.
6Nincsen itt, mert
7És menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé előttetek megy Galileába;
8És gyorsan eltávozván a sírtól félelemmel és nagy örömmel, futnak vala, hogy megmondják az ő tanítványainak.
9Mikor pedig mennek vala, hogy megmondják az ő tanítványainak, ímé szembe jöve ő velök Jézus, mondván:
10Akkor monda nékik Jézus:
11A mialatt pedig ők mennek vala, ímé az őrségből némelyek bemenvén a városba, megjelentének a főpapoknak mindent a mi történt.
12És egybegyülekezvén a vénekkel együtt, és tanácsot tartván, sok pénzt adának a vitézeknek,
13Ezt mondván: Mondjátok, hogy: Az ő tanítványai odajövén éjjel,
14És ha ez a helytartó fülébe jut, mi elhitetjük őt, és kimentünk titeket a bajból.
15Azok pedig fölvevén a pénzt, úgy cselekedének, a mint megtanították őket. És elterjedt ez a hír a zsidók között mind e mai napig.
16A tizenegy tanítvány pedig
17És mikor megláták őt, leborulának előtte; némelyek pedig kételkedének.
18És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván:
19
20