1Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai.
2És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:
3Boldogok a lelki [1†] szegények: mert övék a mennyeknek országa.
4Boldogok, a kik [2†] sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.
5Boldogok a [3†] szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
6Boldogok, a kik [4†] éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
7Boldogok [5†] az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
8Boldogok, a kiknek [6†] szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
9Boldogok a [7†] békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
10Boldogok, a kik [8†] háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
11Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot [9†] mondanak ellenetek én érettem.
12Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így [10†] háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak.
13Ti vagytok a [11†] földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.
14Ti vagytok a világ [12†] világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.
15Gyertyát [13†] sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.
16Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy [14†] lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
17Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, [15†] hanem inkább, hogy betöltsem.
18Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, [16†] a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.
19Valaki azért [17†] csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.
20Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
21Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az [18†] ítéletre.
22Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik [19†] az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.
23Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:
24Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb [20†] békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.
25Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, a míg az úton [21†] vagy vele, hogy ellenséged valamiképen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöczbe ne vessen téged.
26Bizony mondom néked: ki nem jősz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.
27Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: [22†] Ne paráználkodjál!
28Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak [23†] okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.
29Ha pedig a te jobb [24†] szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
30És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
31Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról [25†] való levelet.
32Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, [26†] paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és a ki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik.
33Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az [27†] Úrnak tett esküidet.
34Én pedig azt mondom néktek: [28†] Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az [29†] az Istennek királyi széke;
35Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a [30†] nagy Királynak városa;
36Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé;
37Hanem legyen a ti [31†] beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.
38Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet [32†] szemért és fogat fogért.
39Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb [33†] felől, fordítsd felé a másik orczádat is.
40És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda [34†] néki a felsőt is.
41És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
42A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.
43Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd [35†] felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
44Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek [36†] ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, [37†] és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
45Hogy [38†] legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
48[39†] Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.