1Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál.
2Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utczákon, hogy az emberektől dícséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
3Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik [1†] a te jobb kezed;
4Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
5És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
6Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és [2†] ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
7És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért [3†] hallgattatnak meg.
8Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti [4†] Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.
9Ti azért így imádkozzatok: [5†] Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
10Jőjjön el a te országod; [6†] legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
11A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
12És bocsásd meg a mi [7†] vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
13És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd [8†] az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!
14Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.
15Ha pedig meg [9†] nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
16Mikor pedig bőjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arczukat, hogy lássák az emberek, hogy ők bőjtölnek. [10†] Bizony mondon néktek, elvették jutalmukat.
17Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orczádat mosd meg;
18Hogy ne az emberek lássák bőjtölésedet, hanem a te Atyád, a ki titkon van; és a te Atyád, [11†] a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
19Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket [12†] mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21Mert a hol van a ti kincsetek, ott [13†] van a ti szívetek is.
22A test lámpása a szem. Ha [14†] azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.
23Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!
24Senki sem szolgálhat két [15†] úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
25Azért azt mondom néktek: [16†] Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?
26Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? [17†]
27Kicsoda pedig az közületek, [18†] a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?
28Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak;
29De mondom néktek, hogy [19†] Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.
30Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?
31Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?
32Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
33Hanem [20†] keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; [21†] és ezek mind megadatnak néktek.
34Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert [22†] a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.